Bárdos András: Vágó István-Kinyitom a számat!

"De hogyan? Nincsenek szavak. Teszek egy kísérletet, magam elé képzelem a 17 éves fiam. Nos, Bence, mondom neki, Magyarországon 1989-ig szocializmus volt. Szocializmus, kérdezne vissza, igaz, mondanám, nem pont szocializmus. Kommunizmus? Nem, legkevésbé sem kommunizmus. De kommunisták voltak, nem? Nem, nem igazán. Illetve voltak, nyilván, de én csak mutatóba láttam egyet-kettőt. Nagyapám, például. A te dédnagy-apád. Aki amúgy nem volt a nagyapám, így aztán neked sem volt a dédnagyapád. De ez bonyolult. Szóval ő igazi kommunista volt. ÁVH-s. Nagyvállalat-igazgató Szegeden, négy elemivel. Néhányszor láttam az egyetemen az ismert irodalomtörténészt. Király Istvánt. Ő is kommunista volt. Most hirtelen nem jut több...
Bence néz, nem igazán érti. Ha akkor nem voltak kommunisták, most miért van olyan sok, kérdi. Most sok van, kérdezek vissza. Folyton mondják, nem? De, folyton mondják. Rendben, gondolkodik Bence, te akkor nem vagy kommunista? Nem vagyok. Antikommunista vagy? Vagyok, voltam, nem vagyok, nem tudom, fiam, hogyan magyarázzam...
Apád, amikor fiatal volt, nem értette, miért kell három évet várni egy új autóra - kezdem másként. Három évet kellett várni egy új autóra? Ha kaptál egyáltalán. Miért nem vettetek használtat? Jó, mondanám Bencének, ezt hagyjuk.
Egy időben nem lehetett Nyugatra utazni, később csak háromévenként. Az gáz, mondaná a fiam. De mekkora, ha tudnád, mondanám én. Akkor terror volt? A vége felé már nem volt, azt igazán nem lehet mondani... Akkor miért nem utaztatok Nyugatra? Megsimogatom Bence fejét, bocs, mondom neki, olvass tovább nyugodtan, kezébe adom a könyvet, amit pár perce elvettem tőle, és felállók az ágyáról.
Megpróbálom magammal. Magamnak csak el tudom magyarázni, nem igaz?"