Bényi László: Paál László 1846-1879

"Második nap délután Ostendébe mentem, este érkeztem meg s egy felejthetetlen percet elvesztem, leporoztam magam futólag a hotelben s azonnal a tengerpartra siettem, ahogy kiléptem a partra azt hivén, hogy földre kell boruljak a magasztos látvány előtt, a nap épen áldozóban volt s sugaraival megaranyozta az egész végtelen elemet.
Nem írhatom le, hogy mit élveztem e perczben, sokáig álltam ott szótlanul míg ismerősök hangja nem ébresztett föl álmodozásaimból. - Düsseldorfból találtam ismerősöket, Camphausen tanárt családjával, ezentúl velők voltam mindig. A három napra amit Ostendében tőitek el, - az örökösen hullámzó beláthatatlan elem kifejezhetetlen benyomást gyakorolt reám s órákig, napokig tudnék elülni valami homoktorlaszon s nézni s mindig nézni a hullámokat, - két estén át a hullámok gyönyörűen világítottak mint milliónyi és milliónyi neme egy rovarnak „Noctiluken" idéz elé, ha sötétben mozgásban van a víz, képzelj magadnak egy sötét nyári estét, - melyhez a tenger moraja - elhaló mennydörgéshez hasonló moraja zenél s beláthatatlanig futó ragyogó hullámfonalakat amelyek egymásután tűnnek amint az újabban támadottaktól elnyomatnak, de lehetetlenség csak megközelítőleg is vázolni.
Harmadik nap Camphausenékkel Brüggenen át Blankenbergbe és Heistbe mentünk, szinte tengeri fürdők csaknem olyan élénkek s nincsenek oly előkelő vendégektől látogatva. Majd elfelejtem, megírni neked, hogy természetesen tengeri fürdőt is vettem, a parton közel a vízhez áll egy néhány száz fürdőkocsi egy négy kerékre emelt s fehérre festett öltöző szobácska - ha az ember elfoglal magának egyet beül és beviteti magát a vízbe, ott egész kényelmesen levetkőzik s szalad a hullámok elé-semmi rosszat sem gyanítva nagy hetykén akarok elfogni egy hullámot s a másik pillanatban már le voltam verve lábaimról, alig keltem fel s jött a másik s így tovább, pompás érzés."