Bessenyei Ferenc: Vukovics Sebő emlékiratai

"Vukovics Sebő született Fiuméban; atyja beregszói Vukovics Sebő; anyja Nicolics Anna volt. "Haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog s ki ez utóbbiért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog", mondja koszorús költőink és államférfiaink kitünősége: Kölcsey; s ha a költői léleknek igaza van, úgy Vukovics életében tükröződik vissza legjobban ezen állításnak igazsága. Vukovics Fiume város szülöttje, első neveltetését nem hazai nyelvünkben nyeré s csak serdülő éveiben kezdé tanulni a magyar nyelvet, melyet szomjú lelke úgy szítt magába, mint fényt a nap sugarai. Érezte ő, nagy lelkének éreznie kellett, hogy e hazáért, melyet lelkének egész erejével imádott s e nemzetért, melyet szivének teljes melegével szeretett, - csak akkor szolgálhat, ha a magyar honi nyelvet sajátjává teszi. És aki hallotta ajkain megzendülni az édes honi szót, aki látta őt tündöklő magyarsággal s a legtisztább kiejtéssel akkori leghirnevesbb szónokaink után  a szószéken megjelenni, az kétségbe vonni merte, hogy Vukovics már nem az anyatejjel együtt szívta magába a magyar nyelvet. Fényes elmetehetsége által már az iskola falai között kitünt pályatársai közül s előszeretete minden iránt, ami magyar, csaknem a rajongásba csapott át. Tanulmányainak bevégeztével Temesvármegyében kezdé meg tisztviselői és politikai életpályáját s midőn kis követ minőségben az országgyülésre felküldetett, nagyratörő s munkaszomjú lelke azon körben talált müködési tért, melyet az akkori országgyülési ifjúság önmivelődési czélból Pozsonyban alkotott. Ezen körben is kitünt Vukovics lánglelkű szónoklata, fényes tehetsége s alapos készültsége által s fellépései sejtetni engedék mindenki előtt nagyszerű hivatását, melyet számára a gondviselés megjelölt."