Biblia-Válogatás a Vizsolyi Bibliából

"VI. 1-22. Lön pedig, hogy mikor megkezdettek volna szaporodni az emberek az földnek színén, és azok leányokat nemzettek volna, láták az Istennek fiai az embereknek leányit, hogy szépek volnának, és vőnek magoknak feleségeket mind azok közül, azmelyeket kedvelnek vala.
Annak okáért monda az Úr: Soha többé az én lelkem nem vetekedik az emberek felől, mivelhogy testek, mindazáltal engedek nékiek megtérésre százhúsz esztendőt.
Mert akkor az időben valának az földön nagy óriások, azután is pedig voltak, mikor az Istennek fiai egyesülének az embereknek leányival, kik szülének azoknak magzatokat, ezek amaz hatalmasok, kik régen híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy az embereknek gonoszságok sok volna ez földön, és az ő szíveknek minden indulatja és gondolatja szüntelen gonosz volna. Megbáná azért az Úr, hogy az embert teremtette volna a földön, és az ő szívében bánkódék azon.
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, azmelyet teremtettem, az földnek színéről, mind embert, barmokat, csúszó, mászó állatokat, égen repeső madarakat, mert bánom, hogy azokat teremtettem.
De az Noé kegyelmet nyere az Úr előtt. Az Noénak pedig dolga így volt: Az Noé igaz férfiú és tökéletes vala az időben való emberek között, az Istenvei jár vala szüntelen az Noé. Nemze pedig a Noé három fiákat, Sémet, Khámot és Jáfetet. Az föld pedig megferteztetett vala Isten előtt, és az föld hamissággal rakva vala. Tekinte azért Isten az földre, és íme megferteztetett vala, mert minden ember megferteztette vala az ő utat a földön.
Annak okáért monda Isten az Noénak: Minden testnek vége elközelgett énelőttem, mivelhogy az föld betölt hamissággal őmiattok, ezért íme elvesztem őket mind az egész földvei egybe. Csinálj magadnak bárkát góferfából, sok hajiokokat csinálj az bárkában, és fenyőviasszal megössed azt belől és kívül. Ilyen formára csináljad pedig azt: Az bárkának hossza háromszáz sing légyen, az szélessége légyen ötven sing, és az magassága harminc sing."