Chaja Polak: Salka - Egy anya portréja

A papa mindjárt itthon lesz, mondta Salka. Hármunknak mondta, Deborának, Lodinak és nekem, nem hiszem, hogy Semma is ott volt. A papa mindjárt itthon lesz, mondta, és úgy értette: valamennyi ötök papája. Nem tett különbséget. Nem tűrte a különbséget. Igen, így mondta. Ezt akarta mondani, minden hátsó szándék nélkül: a papa mindjárt itthon lesz. A papa pedig nem lehetett senki más, mint a háború utáni házastárs - hisz Leo Mandel halott volt. Kérlek benneteket, mondta anyánk, és felállt a piros szkáj heverőről, kérlek, engedjetek el, már amúgy is túl sokat beszéltem és fecséreltem a drága időt. Menjetek játszani, és ne veszekedjetek, még kint, az utcán is játszhattok egy kicsit, csak maradjatok a ház előtt. Igen, Fanny, te is, jót tenne neked a játék a friss levegőn, meg kéne már egy kicsit erősödnöd végre. Hagyjatok békén mind a hárman, nem halljátok, mit mondok, a papa mindjárt itthon lesz, és vacsora még sehol. Azzal kiment a szobából, mi pedig, a három gyerek, akik ott kuporogtunk a lábánál, csak néztünk utána, imádott anyánk után. Láttuk, hogy nyitja ki az előszobaajtót, és anélkül, hogy egymásra néztünk volna, hallgattuk, ahogy léptei végig kopognak a folyosón. Hallottuk, ahogy a konyhában kinyitja a csapot, hallottuk a folyó víz csobogását. Ekkor Lodi és Debora felállt, levette a gyerekfogasról a kabátját, fogta a golyókkal teli zacskót, és kiment az utcára játszani. Én meg ott maradtam, szándékosan maradtam ott, de nem a háború utáni, kézzelfogható világban, hanem az elveszett múlt biztonságában, Salka visszahozhatatlanul szertefoszlott szülői házában.Ott, ahol a sábáti ünnepet úgy fogadták, akár egy menyasszonyt. A kis Salka épp a vécén ült. Szoknyája lecsúszott a sábáti cipőre, gyereklába fehér és meztelen. Amikor elkészült a nagy- és kisdolgával, keresni kezdte az előre méretre tépett papírt. Az előző nap még ő maga is segédkezett a tépkedésben.