Cox György: Görög regék

"A figyelmes olvasó előtt tisztán áll már, hogy'a mítosz nem a légből kapott alaptalan mese, melyet csak az unaloműzés céljából találtak fel. Sőt aki végiggondolja a mondottakat, be fogja látni, hogy a'mítosz az ős emberiség igazi, valódi gondolatvilágát tárja elénk, azokat a képzeteket, melyeket az emberek, fejlődésüknek ama kezdetleges fokán a természet tárgyairól és jeleneteiről maguknak alkottak. Azon gyönyörűség mellett, melyet a mítoszok olvasása magában is nyújt, éppen ez utóbb említett sajátság teszi a mítoszokat igen becsesekké. A mitológia megbecsülhetetlen kalauz, mely visszavezet bennünket az emberiség bölcsője közelébe, megmutatja fajunk fejlődésének azon vidékeit, melyekre a történetírás még világot nem vethet. Tehát mindenki, kit fajának őstörténete érdekel, aki szeretné megtudni, s vágyódással kutatja, miből lett a. mai ember azzá, ami: mindaz bizonyára nem közönséges érdeklődéssel fogja olvasni, tanulni, vizsgálni a mítoszokat.
Csak még egyre kell figyelmeztetnünk az. olvasóitat. Az alább következő mítoszok elemzéséből ki fog tűnni, hogy közöttük igen sok a napra, mégpedig "annak látszólag keletről nyugatra haladó egynapi útjára vonatkozik." Ennek oka az, hogy a természet kebelén élp ős ember lelkére az összes természeti jelenségek közt legnagyobbszerű hatást tett a reggel tündöklő fényben megjelenő, az égen diadalmasan átvonuló, s este ismét bíbor színű környezetben a horizont mögé eltűnő nap. Innen van, hogy, mint a szanszkrit irodalom legrégibb könyveiből, a Védákból tudjuk, a nap jeleneteiről igen számos képzetet és kifejezést, mind megannyi mítoszok magvait, alkottak maguknak az ős indogermánok. így a napot elnevezték az éj gyermekének, a sötétség elűzőjének, a hajnal szeretőjének; vagy azt mondták róla, hogy a harmatot megöli dárdáival (= sugarai). Mivel látták, hogy a gyümölcsöket a nap melege termeszti: elnevezték a napot az emberek barátjának és jótevőjének. S azért, mert látták, hogy a nap egyik nap úgy, mint a másik napon útjára indul, s munkára kel, oly képzetet alkottak róla, hogy kényszerítve van mások javáért fáradozni, s arra van kárhoztatva, hogy különböző országokat dolgozva bejárjon, itt jót téve, amott pusztítva."