Csathó Kálmán: Vadászzsákmány

"Azt azonban még ebben a nem remélt esetben is nehezen bírnám elhinni, hogy vadászni gonosz és kegyetlen dolog. Hiszen akkor csak a rossz emberek vadásznának, már pedig, nyugodt szívvel merem állítani: én eddig a nemvadászók között semmivel sem találtam, több jó embert, mint a vadászok között. Sőt! A vadász mind természetjáró. Megtanul olvasni és gyönyörködni a Természet nagy könyvében és ezzel megismeri a maga kicsiségét és az Alkotó nagyságát. Elmélyed, magábaszáll és közelebb jut Istenihez. Az igazi vadászok, akiket nem a testi ügyességük, hanem a lelki berendezésük tesz azzá, mind istenfélő és jó embereik.

Rejtélyes dolog ez a vadászszenvedély. És, hogy milyen mélyre nyúlnak a gyökerei az ember szívéiben, arra akkor döbbentem rá, mikor egy afrikai vadásznaplót olvasva, valóságos happy endként hatott rám hogy az elhibázottnak vélt elefántbika végül mégis megkerült. Halál, — bárha csak elefánthalál, — mint happy end! Hogy lehet ez;?
Hát csak úgy, hogy a happy end valójában nem az elefánt halála volt, hanem a vadász sikere. Mert a vadászat célja és értelme nem a vad bármi úton-módon való kézreikerítése, hanem az, hogy a vadász ügyessége győzedelmeskedjék a vad fölött, mégpedig lehetőleg egyenlő esélyek mellett. Ha minden esély a vadász mellett van, nincs a sikerben semmi öröm. Ezért nem egyeztethető össze a vadászbecsülettel a vad teljes védtelenségének, vagy a technika minden rendelkezésérre álló eszközének a kihasználása. Reflektorfényben, magaslesről puskázni, bárha a legveszélyesebb vadra is, éppen úgy nem jut eszébe igazi vadásznak, mint az, hogy a foglyot ültében lőjje meg a havon, vagy a fácánt, mikor gyalogoll. Ám ha a fogoly, vagy a fácán felrepül, örömmel kapja rá a fegyvert, mert akkor már az a kérdés, hogy ki ügyesebb, a szálló madár-e, vagy ő! Nagyvadnál annak a túlságos óvatossága egyenlíti ki az esélyeket, veszélyes vadra pedig csak addig érdekes a vadászat, amíg a veszély lehetősége fennforog. Nem, mintha a veszély különös gyönyörűség volna, hanem, mert a veszély bátor és ügyes legyőzése férfias erőpróba és diadal. És főleg, mert romantika van a tudatban, hogy a veszély nem lehetetlen.
Ez az ősromantika kiirthatatlan minden igazi vadász szívéből. Ez az, ami exotikus vadonokba csábítja azokat, akiknek, módjukban áll odajutni és ez dobogtatja meg azoknak a vágyó szívét is, akik idehaza olvassák az odajutott boldogok kalandjait, amikhez képest az, amit mi idehaza vadászat címen művelünk, csak gunyképe a vadászatnak. Egészségügyi séta, puskázással egybekötve. Turistaság, amitől csak művelőjének lelki berendezése különbözteti meg. Mert a turista azért jár, mert szeret járni, míg a vadász csak akkor vehető rá a járásra, ha minden lépésnél reménykedhetik, hogy most fog valami vadra rábukkanni."