Budapest, 1989. Mezőgazdasági Kiadó, 508 oldal, kiadói egészvászon-kötésben, a védőborító kissé kopottas, egyébként jó állapotban.
"E terjedelmes munka elkészítése után önmagunkat is mérlegre állítva tekintjük át az általunk megtett utat, s vesszük számba azokat a feladatokat, amelyeket vagy nekünk kell megoldanunk, vagy az utánunk jövő fiataloknak.
'Amint az Előszóban említettük, könyvünk írásakor az a felismerés vezérelt bennünket, hogy
- hazánk a szőlő- és a bortermelő országok között rangos helyet foglal el, hogy
- országunk környezeti feltételei elsősorban minőségi borok előállítására kell hogy késztessenek bennünket, és hogy
- ez utóbbiban a fajta egyre nagyobb szerephez jut.
Mindhárom megállapítás meghatározza az előttünk álló feladatokat is. Ezek a következők
1. A könyvünkben közzétett módszertani tapasztalatokat is felhasználva törekedni kell arra, hogy a fajtaértékelést minél pontosabb vizsgálatokkal javítsuk és gyorsítsuk, s ezek eredményeivel a szőlőtermesztés irányításában részt vevő szakemberek, illetve a fajtafelhasználók részére hasznos információkkal szolgáljunk.
2. A fajtaösszetételben bekövetkezett változások és sok más ok miatt mielőbb létre kell hozni az ország hivatalos és a lehető legteljesebb fajtagyűjteményét.
3. Szőlőtermesztésünk további minőségjavítása végett bátrabban kell telepítenünk azokat a fajtákat, amelyek a világ legtöbb országában már bizonyítják nagy értéküket.
4. Meg kell gyorsítani az arra legérdemesebb új fajták elterjesztését, s ismételten és folyamatosan, figyelemmel kell kísérni a honosításra számba jöhető fajtákat, s azokat minél előbb el kell terjeszteni.
5. Tovább kell folytatni a hazánkban legjobban terjedő, illetve perspektivikusnak ítélt szőlőfajták klónszelektátésát, a külföldről behozott klópok összehasonlító vizsgálatokba állítását.
6. A minőség javítása végett a rendeletek fajta vonatkozásait jobban be kellene tartani és tartatni. El kellene érni, hogy aminőség területén - vonatkozzanak ezek a szőlőre vagy annak végtermékére - az ismételt engedmények és a mának élés helyett az ültetvénykultúrákra jellemző sajátosságokat tekintsük elsődlegeseknek. Törekedni kellene arra, hogy a borok „jóságába" vetett bizalmunk erősödjék.
7. Végül szeretnénk, ha a szőlőfajták'szaporítása során jobban szem előtt tartanánk azt a sajátosságot, hogy szőlőink fele azon kistermelők kezében van, akik mindent megtehetnek és meg is'tesznek azért, hogy a jó gazda gondosságával tevékenykedjenek. "