David Fraser: Rommel I-II.

"Rommel kénytelen volt megbékélni azzal a gondolattal, hogy Tobrukot nem lehet megrohamozni, hanem ostromzár alá kell venni. Közben az egyiptomi határ mentén, mely mögé az angolok főerőiket visszavonták, a lehető legerősebb előretolt állásokat kell létesíteni, hogy meg lehessen gátolni az angolok kísérletét, ha az ostromlott Tobruk felmentésére csapatokat akarnának küldeni. A határok védelmét is fontos dolognak tartotta, de figyelme elsősorban - s mint ahogy később kiderült, túlzottan is - Tobrukra összpontosult. Adandó alkalommal kész volt kihasználni minden kedvező lehetőséget, de mégis Tobruk bevételét tartotta elsődlegesnek. Nem is volt ez túlzottan ésszerűtlen meggondolás. Tobruk és kikötőjének bevétele jelentős előnyöket biztosított volna az olasz-mémet hadsereg számára. Rommel határok közelében állomásozó csapatait Tobruk megkerülésével csak igen hosszú utánpótlási vonalon lehetett ellátni, s Rommel előretolt egységeinek naponta kétszáz tonna ellátmányra volt szüksége. (Az északafrikai hadszíntér havonta hetvenezer tonna súlyú utánpótlást igényelt, s ez lényegesen meghaladta Tripoli kikötőjének kapacitását.) Tobruk tehát továbbra is ,.szálka volt az Afrikahadtest körme alatt". Később Rommelnek sikerült rávennie az olaszokat, hogy egy Tobruk körüli kerülőút minél előbbi megépítésével javítsanak valamit a kelet-nyugati összeköttetésen, s ezt az olaszok meglepően rövid idő, három hónap leforgása alatt teljesítettek is.
Rommel számára egyike volt a legfontosabb kérdéseknek, hogy mekkora erőket kell állomásoztatni a határ mentén, meggátolandó az angolok minden Tobruk felmentésére irányuló kísérletét, és mekkora erőket tud felszabadítani a Tobruk elleni újabb támadásra. És vajon mikor kerülhet sor ismét erre a támadásra? Vajon mikor próbálkoznak ellentámadással az angolok?
A brit csapatokat egészen az egyiptomi határig üldözték. Bardiát április 12-én vette be a 3. felderítőzászlóalj, amikor Rommel még teljesen Tobrukkal volt elfoglalva, és egy hétig el sem látogatott az elfoglalt városba. Sollumot és Capuzzót ezzel egyidejűleg sikerült elfoglalniuk. Rommel fontosnak tartotta, hogy állandóan rendelkezésére álljon egy jelentős erőt képviselő, mobil csapattest, mellyel elejét tudja venni az angolok kísérletének, hogy megkerüljék a sivatagi szárnyat, s így bekerítsék a határok mentén állomásozó erőit, majd pedig egyenesen Tobruknak induljanak. Ráadásul hátulról és nyugatról is számolnia kellett a támadás veszélyével."