Budapest, 1985. Mezőgazdasági Kiadó, 259 oldal, 87 ábrával, kiadói egészvászon-kötésben, jó állapotban.
"A termésátlag növelése csak addig ésszerű, amíg az nem megy a minőség rovására. Európa termésátlaga ugyanis az utóbbi 70 év alatt majdnem megkétszereződött (KÁLINKÉ, 1976). A kereslet nem nőtt ezzel arányosan és ennek következtében a borpiacon éles kínálati verseny alakult ki. Ezért a külpiacon csak jó vagy kiváló minőségű borokat lehet értékesíteni. Mivel exportérdekeltségünk rendkívül nagy, emiatt a terméshozam növelése mellett a minőség megtartása és tovább javítása elsőrendű érdekünk és feladatunk.
A termésmennyiség és a minőség összefüggésének tanulmányozását az is indokolja, hogy az elmúlt évtizedekben nemcsak a tőkeművelésmód, hanem a nagyüzemi szőlőművelés egész termesztéstechnikája megváltozott. Pl. nőtt a tény észterület, az alacsonyról a magasművelésre tértünk át, a talajerő-gazdálkodás új alapokra helyeződött, a zöldmunka csökkent. A korábbinál lényegesen nagyobb egyedi kapacitású tőkéket nevelünk, merőben új környezeti feltételek között.
A témakör gondos vizsgálatát az a sajátos körülmény is előtérbe hozta, hogy a szőlőtermesztőknek a területegységre jutó termésmennyiség növelésében egészen más utat kell járni, mint a növénytermesztőknek általában. Pl. a termésátlag emelését a búza-, a kukorica- vagy a gyümölcstermesztők jelentős részben az egységnyi területre jutó egyedszám növelésével érik el, a szőlőtermesztőknek pedig a széles sortávolságú ültetvényekben a korábbi tőkeszám egyharmadán kell lényegesen nagyobb terméshozamot elérni. A kérdés az, hogy természeti feltételeink, termesztési módszereink, a fajták genetikai adottságai lehetővé teszik-e, hogy tőkénként évről évre rendszeresen 5-6 kg jó minőségű szőlőt termeljünk.
A népgazdaság különböző területén dolgozó szőlész-borász szakemberek erről alkotott véleménye e tárgyban megoszlik. A mennyiség-minőség összefüggéséről gyakran két szélsőséges nézet hallható. Sokan a minőségi bortermelés végét látják abban, ha a jelenlegi országos 4-5 t hektáronkénti termésátlag megkétszereződik. Ezek a szakemberek azt vallják, hogy a termésmennyiség növelése elkerülhetetlenül súlyos minőségcsökkenéshez vezet. A másik szélsőséges nézet szerint a termésmennyiség minden fajtán tetszés szerint növelhető és ebből semmiféle minőségi probléma nem származik, ha a megtermelt szőlő avatott borász kezébe kerül. Ezt a felfogást is nagyon nehéz meggyőző érvekkel alátámasztani, hiszen a borásznak nem közömbös, hogy milyen beltartalmú szőlőből kell a bort készítenie."