Szeged, 1930. M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Földrajzi Intézete, I. kötet: 298 oldal, 148 szövegközti képpel, VI. t. térképmelléklettel (kihajtható, II. kötet: 352 oldal, 79 szövegközti képpel+XCVI t. (fekete-fehér fényképpel) illusztrálva. Kiadói, gerincén díszesen aranyozott egészvászon-kötésben, kisebb kopások a kötéstáblák szélén-sarkán, belül tiszta lapokkal, jó állapotban.
Kiadó:
M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Földrajzi Intézete
"A Dunán Bécsbe szállított áruk közt szerepel gabona, szarvasmarha, juh, sertés, hal, réz és cink. A dunai út nagy jelentősége a középkorban éppen abban rejlett, hogy Ny-ról egyenest Európa ezüstforrásához vezetett. Az elvadult folyómederben nem volt könnyű a hajózás. Az ártól sodort fatörzsek, a sok vízimalom, az elhanyagolt vontató-utak mindmegannyi akadály. Fölfelé ökrökkel vagy lovakkal vontatták a hajókat. Mégis ez volt a legbiztosabb országút, mert teheráru forgalomra alkalmas szárazföldi utak egyáltalában nem voltak. Nagy és terjedelmes terhek szállítása még ekkor megoldatlan probléma volt. A gabona még alig szerepelt a külkereskedelemben. Ezért volt a legbecsesebb áru az élő marha, melyet lábon hajtottak, folyókon úsztatták át. Ez volt az egyetlen áru, melynek jó útra nem volt szüksége. Nagy szerencséje volt ez Magyarországnak, melyen népe elsősorban állattenyésztő volt. A jó utak építésének legfőbb akadálya a nemesség volt, mely kiváltságaira való hivatkozással nem volt hajlandó az utak építéséhez hozzájárulni. A kereskedelem nagy fellendülése Róbert Károly uralkodásának idejére esik. Bécs felé elzárja a határt. Rendezte a kereskedelem útvonalait, szabályozta a vámhelyeket, főként a határszéli városokat kiváltságokkal ajándékozta meg. A Vágvölgy felszabadításával megnyitja az utat Csehország felé (Holics, Brünn). Esztergomot, Budát, Győrt árumegállítási joggal ruházza fel. Kőszegről virágzó borkivitel indul meg Csehország felé. A bányászat európai jelentőségűvé fejlődik. Nagy Lajos alatt a magyar kereskedelem olyan virágzásnak indult, aminőre a későbbi történelemben nincs több példa. Megnyitja számára a tengeri utat. A bécsi, csehországi és lengyelországi piac után ez a negyedik, mely a magyar áru előtt megnyílik. A dalmáciai kapcsolatok nagyjelentőségűek. Majdnem minden nagyobb magyar városban találunk megtelepedett olasz kereskedőket. Pozsony, Sopron, Kőszeg, Sárvár, Körmend, Óvár virágzásnak indunak. Zsigmond Pozsonynak, Sopronnak és Nagyszombatnak is árumegállító jogot ad. Dalmácia elvesztésével azonban a magyar piac jelentősége rohamosan csökken. A XV. sz.-ban a huszita háborúk a csehországi összeköttetéseket is megsemmisítik. Ismét Bécs szívja fel a magyar árukat; egyedül Pozsony gazdagszik meg ezen a réven."