Budapest, 1909. Kir. Magyar Természettudományi Társulat, 716 oldal, 415 képpel illusztrálva, kiadói festett, aranyozott Gottermayer díszkötésben, jó állapotban.
Kiadó:
Kir.Magy. Természettudományi Társulat
"Ezek az óriási számok nyújtanak leginkább tájékozást a felöl, hogy a levegő csekély széndioxidtartalma csakugyan nem csökken a növények fogyasztása által, tehát csakugyan elégséges a föld növényzetének kellő módon való táplálására. Ez a mennyiség pedig jóformán egyenletesen oszlik el a földet környező levegőben, mert a levegőben folytonosan végbemenő áramlatok és a diffúzió, gázkeverődés a széndioxidot keletkezési helyéről a levegőtenger messzeségébe szállítja. A levegő mozgása különösen nagy mértékben hozzájárul a levegő széndioxidtartalmának egyenletes eloszlásához. Ez utóbbinak köszönhetjük, hogy a levegő a növények nagyobb csoportja közelében megközelítőleg ugyanannyi széndioxidot tartalmaz, mint a mennyit másutt, a növényektől távolabb eső kopár területek közelében.
A vázoltakból világosan kitűnik az a körfolyamat, a melyen a szén, illetve a széndioxid keresztülmegy. A szén, a melyet a növény a levegőből felvesz, az élő szervezet alkotó anyagává lesz, a melyből azután vagy kilehelés, vagy az élet megszűntével bomlás folytán ismét visszakerül a levegőbe. Ennek a folyamain; pedig folytonosnak, szünet nélkülinek kell lennie. A növények e nélkül a munkája nélkül megszűnnék a szerves vegyületeknek a szaporodása földünkön, viszont azonban a szervezetek bomlása nélkül megszűnnék évezredek múltán a forrás, a melyből a levegő széndioxidtartalma gyarapodik. A levegő széndioxidjának a szerves anyagok bomlásából való szükségszerű ujraalakulása a szerves életnek egyik alapfeltétele.
Szokás volt még az állatok lélekzésekor felszabaduló szén dioxidot is összefüggésbe hozni a növény szükségletével. Igen czélszerű berendezésnek tartották azt a viszonosságot, a melyben az állatok lélekzése a növények széndioxidfelvétele, tehát táplálkozása között fennáll.
A régiek felfogásának megfelelően a viszonosságot akként fejezték ki, hogy az állatok oxigént lélekzenek be és szénsavat lélekzenek ki, ellenben a növények szénsavat lélekzenek be és oxigént lehelnek ki. A növények széndioxidfelvételét azonban nem nevezhetjük lélekzésnek, mert hiszen a lélekzés tudvalevőleg a test anyagát csökkenti, a növények széndioxidfelvétele pedig a növények testének anyagát, tehát súlyát gyarapítja, a miért is e folyamatot már táplálkozásnak kell neveznünk. "