Budapest, 1891. Kir. Magyar Természettudományi Társulat, 209 oldal, 16 fametszettel illusztrálva, kiadói festett, rajzos, egészvászon-sorozat kötésben, az első táblán halvány foltokkal, ettől eltekintve jó állapotban.
Kiadó:
Kir. Magyar Természettudományi Társulat
"A síkságról nézve a hegység alakja igen egyszerű; egy kis csipkézett kúpból áll áll mindössze, mely egyéb kisebb-nagyobb emelkedések között nyúlik fel a rózsás és fehér felhőkkel csíkozott kék egen, a mely beszegi a szemhatár egyik szélét. Messziről furcsa, egyenetlen fogú, óriás fűrésznek tetszett; az a hegy, a merre én tévedtem, csak egyik foga volt a fűrésznek. A lentről látott kisded kúp, az a homokszem azon a másik homokszemen, a minek neve Föld, most mégis úgy tűnik fel nekem, mint egy egész világ. A kunyhóból, néhány száz méternyire fejem fölött, látok ugyan egy szirtgerinczet, melyet a csúcsnak vélek; de, a mint megmászom, más orom meredezik túl a havon. S ha más tetőre érek, a hegység alakja ismét változik. Minden csúcsról, minden hágóról, minden horhóból más-más arczulata van a tájnak szemben és élben. Maga a hegy hegységek egész csoportjából áll, mint a hogy a tengeren mindegyik hullámot számtalan habocska fodrozza. Hogy a hegység egész alkatáról fogalmunk lehessen, be kell barangolni keresztül-kasul, meg kell mászni minden kiszögellését bele kell hatolni a legcsekélyebb völgyzugolyba. Mint minden egyéb, úgy a hegység is végtelen annak, a ki minden ízében meg akarja ismerni. Az az orom, a hol legszívesebben ültem, nem legcsúcsa volt a hegynek, a hol úgy ül az ember, mint király a székében, hogy onnan nézzen széjjel a lábainál terülő országokon. Jobban szerettem a kisebbik csúcson, honnan tekintetem leszállhatott a mélyebb lejtőkre, majd hághatott följebb, bérczről-bérczre, a legfelső szirtfalak fölé, egész a kék égben fürdő csúcsig."