Eötvös Károly: A két ördög vára és egyéb elbeszélések

"A két Ördög most várában alszik, két éjszaka nem aludta ki magát, száz haramia őrzi álmuknak nyugalmát, a várban őket megtámadni lehetetlen. Meg kell várni, mig fölébrednek s le kell őket csalni a völgybe, a hasadék fenekére. Csak egyszer szemközt állhasson velük, nem kiván ő aztán segítséget sem istentől, sem ördögtől.
Pedig talán jó lenne segítséget kérni Toroczkay István főkapitány uramtól ő kegyelmétől. Egres felé, Magura felé pihent lován jó két óra alatt felrugtatna Toroczkó várához. Tizenöt-húsz jó kurucz legénynyel mily könnyen kiszedhetné ő a haramiákat a barlangvárból, mint a földi kutyát az odújából.
Nem. Ezt ő nem teszi. Ö Toroczkay uram ő kegyelmének szeme elé többé nem kerül. Mig a kis Susánnát meg nem szabadítja, szégyenét, halálát keserűen meg nem boszulja: addig ő a két Ördög közeléből el nem távozik. Egyszer úgy is meg kell halni: hadd jöjjön tehát a veszedelem.
Lovát megfogta s gondosan megitatá. S aztán lassú lépésben elindult lefelé a patak mentén.
A hol a Voratitz belecsörgedez a Hesdát patakába: ott találkozott napkeltekor egy peterdi pakulárral. Haragos kérdésére azt feleié a pakulár, hogy a két Ördög otthon van most, kétszarvú haramiák őrzik a Repedt-kőnél, istenes embernek nem lehet azokra még csak rá se nézni.
Patkós Dani ment a Repedt-kőhöz, be a sziklahasadékba, a kétszarvú haramiák elé. De rossz volt az útja. Jeges zápor, rettenetes felhőszakadás rohant végig néhány nap előtt a sziklahasadékon, a járt utat elpusztítá és az omlott sziklák sima lapján minden lépten-nyomon megcsuszamlott az aczélpatkó.
Patkós Dani leszállt lováról, megköté azt egy faághoz, s lovának mind a négy lábáról lefeszíté a patkót. Puszta kézzel tördelő el a patkószeget, nem kellett hozzá se vasfogó, se kalapács.
Így ment tovább, mindig beljebb, mindig beljebb a rettenetes sziklatornyok közé. Mordálya kéznél, kardja kiakasztva, rettenetes taglója jobb kezében. Minél közelebb jutott a két Ördög várához: annál jobban lobogott szívében tüzes harag lángja."