Erdélyi csillagok - Arcok Erdély szellemi multjából

"Még négy évig élt Misztótfalusi Kis Miklós, még harminc-negyven kiadvány került ki a keze alól. Ez a négy év azonban már csak a "tipograf" élete, a pap, a reformator meghalt. A lelkiszélütés tehát bekövetkezett, hogy azután csakhamar bekövetkezzék a testiszélütés is, amely emberroncsá tette ezt a kemény korpuszt és komor vesztegelésre kényszerített minden energiát. Ellenére annak, hogy a nyomdaüzem jól ment, Kis Miklósnak anyagi gondjai is szaporodtak. A főtanácshoz kérelmet adott be, hogy mentesítse őt valamint legényeit is a közterhektől. Bátortalanul arra is kéri a főtanácsot, hogy ne Némethy Sámuel és a vele hadbanálló professzorok legyenek a cenzorai. Három-négy izben fordult a főtanácshoz különböző kérelmekkel, amelyeket többnyire teljesítettek. A főtanács határozmányai alatt Bethlen Miklós neve állott, aki nem vette le a szemét róla és ahol lehetett, segített Kis Miklósnak, hogy újra kedvvel lásson neki hivatásának. 1702-ben halt meg, feleségén kívül két leánygyermeket hagyott maga után. Végrendeletéből kitünt, hogy minden nyomoruság ellenére is jól gazdálkodott, családját megnyugtató anyagi körülmények között hagyta. Ellenségei azonban még akkor sem tudtak eléggé feledni. Ezt látjuk eltemetésének körülményeiből. A temetésén ugyan a három szónok közül kettő az ellenfelek közül került ki, Csepreghy Mihály és Szatmárnémeti Mihály, míg a harmadik jóbarátja volt, Enyedi Sámuel. Ezen a temetésen Enyedi olyasmiket mondhatott, amelyek az elhunyt igaza mellett tanuskodtak. Bizonysága ennek, hogy a nyomtatásban kiadott gyászbeszédeknek összes megmaradt példányaiból kitépték Enyedi beszédének azt a részét, amely Misztótfalusi Kis Miklós életével foglalkozott. Elkallódtak azok a példányok is, amelyekben Páriz Pápai írta meg elhunyt barátjának verses életrajzát."