Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Erődi Béla: A fáraók országában

Budapest, 1910. Lampel R. 240 oldal, 65 képpel és Egyiptom térképével, kiadói, festett félvászon-kötésben, a kötéstáblák sarka, és a gerinc vonalán a vászon kopottas, egyébként jó állapotban.

Kiadó:
Lampel R.
Kiadás éve:
1910
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Franklin
Kötés típus:
félvászon
Terjedelem:
240
Nyelv:
magyar
Méret:
15.5x22 cm
Állapot:
kopottas
Súly:
626 g
11900 Ft


"Az istenek szobrainál jóval csekélyebb számban vannak a fáraók, papok és kiválóbb férfiak szobrai, melyek leginkább az általuk alapított vagy fenntartott templomból származnak, hol mindjárt a kijáratnál voltak fölállítva. A kisebb szobrok a halottas kamrában állottak s mindig az illető halottat ábrázolták. Az egyiptomiak vallási hite szerint a lélek a túlvilági életben is  földi testéhez van kötve. Kiválik ugyan a testből, de bizonyos idő múlva azt újra fölkeresi. A templomok falain található képeken és domborműveken gyakran van leábrázolva, amint a szárnyat öltött lélek leszáll a mumiához. Ha a lélek ilyenkor nem leli meg egykori porhüvelyét, vándorlásra van kárhoztatva s más testben keres tanyát. Innen van az a nagy gond, melylyel a halottat örök időkre megtartani törekedtek. A testét elvesztő lélek szüntelenül bolyongani kénytelen. Az egyptologok ma sem képesek még teljes rendszerbe foglalni a lélekvándorlás tanát, melyet Herodot említ, valamint nem ismerik egész szabatosan a gonosz lelkek sorsát se a túlvilágban. Némelyek szerint a gonosz lélek különböző teremtmények alakjában kénytelen mindaddig bolyongani a földön, míg megtisztul; mások szerint az itélet után az alvilágban marad s azonnal megkezdi bűnhődését. A hieroglyphákból idővel alkalmasint ez iránt is csak tisztába jönnek. A holttestek fenntartása annyira törvénynyé volt téve, hogy a Nilusból kifogott uratlan hullákat az illető község melynek határában találták, volt köteles bebalzsamoztatni és megőrizni. A halottnak belső szerveit négy külön alabastrom edénybe tették, forró szurokkal leöntötték s bezárták. Kanopus városától kanopusoknak nevezték ezen edényeket, melyeknek födői a tartalmazott szervek szerint ember, sakál, kutyafejűmajom és karvalyfejet ábrázoltak, azon genius szerint, melynek őrizetére az egyes kanopusok bízva voltak. A balzsamozók azonban nem jártak el mindig lelkiismeretesen a belső szervek elosztásában. A felbontott kanopusok elárulták nem egy esetben való könnyelmű bánásmódjukat. A muzeum kanopus-gyűjteménye igen gazdag."


Illyés Gyula: Lélekbúvár

Fenyvesi István: Időséta - Szentes, Szeged, Szlávok

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - 2012.

Herczeg Gyula: Olasz-magyar szótár

Frederick Forsyth: Az afgán

Jenny Randles: Ufók (Hogyan lássuk?)

Nagyrábéi falukönyv 2.

John Grisham: Camino sziget

Magyar Statisztikai Zsebkönyv XI. évf. 1942

Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések

Sas Péter: Mesélő képeslapok: Kolozsvár 1867-1919

Pók Lajos: A szecesszió

Madách Imre: Az ember tragédiája

Fekete Gyula: Esztendőre vagy kettőre

Bársony István: Délibáb

Krenner István: Jó játék az akvárium

Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok-2001.

Bein Károly: A kis bogárgyűjtő

Guy de Maupassant: Egy asszony élete-A Szépfiú-Péter és János

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980