Filep Tibor:Debrecen 1956-Forradalom,nemzeti ellen

"Ez a nyolc pontból álló követelés a nap második fontos történelmi dokumentuma. Egy munkáskollektíva mondta ki, hogy az ország gazdasági, politikai válságban van, személyi változásokra van szükség az ország vezetésében, ki kell vonulni a szovjet csapatoknak az országból, felelősségre kell vonni a politikai és gazdasági bűnök elkövetőit. Végül az országban elsőként fogalmazták meg, hogy munkástanácsokat kell létrehozni. Új erő jelent meg a város politikai palettáján az egyetemista fiatalok mellett a hatalommal folytatott harcban, az üzemi munkásság.
Az gyárba érkező Lázár Imre harmadéves bölcsészhallgató, a Kossuth egyetem tízes bizottságának tagja is szót kért és kapott, aki ismertette a fiatalok húsz pontját. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy csatlakoznak az egyetemisták megmozdulásához.
A MÁV Járműjavítóhoz érkező tüntetőket zárt kapuk fogadták, akik ekkor már megtudták, hogy Piros László belügyminiszter Budapesten betiltotta a tüntetést, de ez senkit sem zavart. Kórusban zengett: Jöjjenek a munkások! és a Fújják meg a gyárkürtöt! Rövidesen meg is szólalt a munka végét jelző gyárkürt, kinyílt a kapu, és a kitóduló dolgozók beálltak az egyetemisták közé. A tüntető menet, amelyben egyetemisták, középiskolások mellett már nagy számban voltak munkások is, elindult vissza, a belváros felé. A Járműjavítóban kezdődött el az események radikalizálódása, amelynek első jele önkényuralmi jelképek eltávolítása volt. A tömeg éljenzése közepette egy ablakból kihajoló tisztviselő ledobta a falról Rákosi és Sztálin képét, a dekorációul szolgáló vörös zászlóval együtt. Minden bizonnyal ez volt azon a napon az országban az első lehulló önkényuralmi jelkép. De keményebbé váltak a jelszavak is, a munkások által megfogalmazottak drasztikusabbak voltak az egyetemisták által eddig ismételteknél. A Kossuth utcán hangzott el először a Ruszkik haza! és a Szovjeteket kirúgni! jelszó.
A Kádár-rendszer neosztálinista történészei és propagandistái a forradalomról szóló munkáikban azt állították, a gyár munkásai nem csatlakoztak az „ellenforradalmárokhoz." A korabeli rendőri és politikai jelentések viszont hitelesen számoltak be a munkásoknak a tüntetésbe való tömeges bekapcsolódásáról.
Délután 4 óra után, mire a Járműjavítóból és a Gördülőcsapágy-gyárból visszainduló tüntetők a város főutcájára (akkor Vörös Hadsereg, ma Piac utca) értek, a város lakosai különböző irányból érkezve elárasztották a belvárost. Mintegy 30-35 000 ember lehetett a városközpontban. Sok ezren várakoztak a Néplap különkiadására a Szabadság Lapnyomdánál, az Aranybika, a MÁV Igazgatósága, a Városháza előtt óriási tömeg hullámzott. Öt óra tájban a Szabadság Lapnyomda erkélyéről a szerepelni vágyó színész, Görbe János a Nemzeti dalt mondta el, nem sokkal később egy, a második emeleti ablakból kimászó fiatalember leverte az épületről a vörös csillagot."