Galsai Dániel: Szerelmem Albert Györgyi

"De nem baj. Legalábbis nem ez a legnagyobb baj. A sértettségnek, a megbántottságnak már nincsen semmi értelme. A baj az, hogy elment egy negyvennégy éves Lány, aki nélkül sokkal sivárabb lesz ez az amúgy is sorvadó magyar média. Aki olykor őrültnek és kontrollálatlannaktűnő megnyilatkozásaival is egy hamis korban a tiszta hang iránti olthatatlan vágyakozást személyesítette meg.
Ő nem két végén égette a gyertyát. Ő bedobta a tűzbe. Akik ezt hagyták, tűrték, szították azt az emésztő tüzet, akik mosolyogtak rajta, számoljanak el saját lelkiismeretükkel. Aligha hinném, hogy így történne, tán egy kissé megkönnyebbülnék, de csak nagyon kissé.
Holnap is megjelennek az újságok, a tévétársaságok újabb sztárok újabb változatosan unalmas történeteivel jelentkeznek majd. Albert Györgyi nélkül is továbbmegy az élet. Albert Györgyi nélkül is lehet élni. Csak talán nem annyira érdemes. És ezt nem csak a magam nevében mondom, azok nevében is, akik most már új társasági témákat keresnek, és azok nevében is, akik eleddig ezen a kérdésen nem tudtak, vagy nem akartak elgondolkozni.
Élete és halála jelképe ennek az országnak. Mondanám, hogy életműve évtizedekig fönnmarad, de nyugodt szívvel nem merem ezt kijelenteni. Mert ezt a kort és ezt a hazát valahogy nem Rá szabták. Sokszor elmondta Ő is ezt négyszemközt a félhomályos szobában egy" boros pohárral a kezünkben, beszélgetés közben. Szívből, őszintén szeretném, ha emlékét nem pusztán ez és más most Róla megjelenő könyv őrizné meg. Ám mi negyven körül járó újságírók, társasági emberek és mindenki más, becsületes polgári foglalkozást űző honfitársunk a hátralévő egy, két, öt, húsz évünket immáron Györgyi nélkül kell, hogy leéljük. Sok dologra, tárgyra mondjuk azt, hogy ez bizony nehéz. De nincs nehezebb dolog a világon, mint valaminek a hiánya."