George Adamson: Oroszlánok között -önéletrajz

"Teherhordásra tevéket és szamarakat használtunk: ők cipelték felszerelésünket. Ha lovagolni akartam, vettem egy öszvért. Volt egy kezes természetű öszvérem, Artemisz, akivel az egyik szamár egyszer oly zajos szerelembe esett, hogy meg kellett válnom tőle. A tevék állandóan berzenkednek, de kényelmes lengéscsillapító rendszerük és párnázott talpaik révén a sivatag eszményt közlekedési eszközei. A rendille-törzsbeliek és az északi Szomáliák egész életmódja a tevére épül, amely vagyontárgy, közlekedési eszköz, valarrííní hús- és tej forrás is egyszerre. Ügy tudom, akkoriban összesen mintegy negyedmillió tevét tartottak Északkelet-Kenyában és Abesszínía határvidékén.
A szamarak csökönyösek ugyan, de ellenállók, fürgék, azonfelül remekül bírják a nehéz terepet és a magasságváltozást, ami a tevéknek már sok lenne. A szamburuknak van egy módszerük: villás fapálcikát dugnak a csökönyös szamár orrlikaiba, és valahányszor az állat legelészik, orra rögtön elkezd vérezni. Egy idő után vásárláskor már mindig ilyen állatokat kerestem, mert rájöttem, ha eltávolítóm orrukból a pálcikát, hihetetlenül kezessé válnak. Volt egy vezércsődöröm, Korofi: vasakarata volt ugyan, de bátor volt és megbízható, tehát nyugodtan megengedhettem neki, hogy a saját feje után menjen vagy legelész-szen, arníg a többiek felzárkóznak. Korofinak valami rejtélyes módon mindig sikerült tudatnia velem, ha oroszlánok voltak a közelben. Aztán tizenhat együtt töltött év után egyszer előrerohant, s mivel nem voltam ott és nem tudtam megvédem, egy oroszlánfalka áldozata lett.
Először vadőröket és málhás állatokat választottam, azután nekiláttam, hogy megismerjem a vidéket és népeit. A bennszülött törzsek már évszázadok óta tudták, miként húzhatnak leginkább hasznot a földből, az évszakok váltakozásából és a vadállatokból."