Gróf Nádasdy Borbála: Asszonyszerelem, asszonysors

"A nádasdladányi kastély sorsa közel állt a szívemhez, mert a közeli családom lakta még a II. világháborúig. Csillagszemű unokatestvéreimmel sokat játszottunk a parkban. A háborúban hősi halált halt Ferenc nagybátyám, keresztapám ott lett eltemetve, és ami még nagyon fontos számomra, hogy apai dédapánk, gróf Nádasdy Ferenc, a kastély megálmodója és építője nekem példaképem, hogy rá mindig kegyelettel emlékezünk, és ennek jelét adjuk a kastélyban. Az utóbbi időkben sokat jártam ott a Nádasdy Ferenc unokabátyám által alapított akadémia szimpózumain. Később könyveim megjelenése  után bemutatókon. Az Angelica leánykórus fővédnökeként Mindszenty hercegprímás évfordulójára adott koncertjükön. Mióta a műemlékvédők állami gondnoksága átvette a honvédségtől a kastélyt, sok és jó renoválás történt. Szépült. Jó volt odalátogatni. A nádasdladányiak szeretetét élvezni. Elmenni a vörös téglából épült Szent Ilona-templomban misére, ott, ahol már nagybátyám és felesége és fiuk, Ferenc urnája is el van helyezve. A családi találkozások alkalmával a világ minden részéről összegyűlt Nádasdyak is ellátogatnak oda, legalább egy délutánra, hogy emlékezzenek. A templomban emléktábla őrzi Nádasdy Tamás és felesége, Wenckheim Mária, valamint hét gyermekük nevét. (A család közös adományozásából készült.) Közismert, és én ezt mindig ki is hangsúlyozom, hogy az államosítás után a családnak mennie kellett onnan, a kastélyból. Sok-sok év telt el. A kastély állapota romlott. A rendszerváltáskor unokabátyám nem kérte vissza, nem is kapta volna. A kérése az volt, hogy az általa alapított és nevét viselő alapítvány ott működhessen."