Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről

"Ez utóbbihoz konzerválni kell bizonyos főzési hagyományokat, még ha ki is átkoznak ezért a tudomány megszállottal.
Különbséget kell tehát tudni tenni a létfenntartási előírások megtartását célzó tevékenység, és a kifejezetten élvezetek keresését szolgáló gasztronómiai „művészkedés" között. De e két szempont gyakran össze is hangolható.
Végül vannak olyanok, akik - nagyon helyesen - nem azért élnek, hogy egyenek, de - helytelenül - csak azért esznek, hogy éljenek. Nem étkeznek, mindig csak táplálkoznak. Szerintem sok esetben tudnák élvezni a fehér asztal örömeit, csak éppen senki sem támasztott még bennük megfelelő igényeket.
Valamikor az volt a gyönyörök gyönyöre, ha elmaradt a szeminárium, ma meg katasztrófának tűnik egyesek számára, ha nem sikerült éppen a megálmodott színárnyalatú autót megkapniuk. És ha nem hívják fel a gyerek figyelmét, miként lehet élvezni a természet szépségeit, egy Bach-fúgát, egy Rubens-kép kompozícióját, színorgiáját, egy vers bölcsességét, ritmusát, egy dráma felépítését, kifejlését, Rejtő vagy Karinthy bölcs humorát: vajon rájön-e magától, vagy délibábokat fog kergetni élete boldogságáért?
A gasztronómiában is azok a szerencsés emberek, akik nem feltétlenül ízorgiák után sóvárognak, teknősbékák, fecskefészkek, flamingónyelvek, kecsegék, fürjtojások, fácánagyvelők, borjúvesék, szalonkák, articsókák gyakran elérhetetlen gyönyörei után epekednek. Mert bizony mondom, egyrészt egy ízlésünknek megfelelő állagú lágy tojás, egy ropogós héjú, ízes, friss kenyér, egy fáról éppen leszakított illatos őszibarack vagy egy kisujjnyi fiatal fokhagyma is okozhat nagy gasztronómiai élvezetet. Másrészt egy tökéletesen elkészített marhapörkölt, birka- vagy székelygulyás, töpörtyűs pogácsa is művészi magasságokba emelkedhet, viszont kifejezetten élvezhetetlen egy hagymaízű, szálkás halászlé, egy öreg pulykapapa, száraz, inas fácán, egy elsózott akármi."