Győry Dezső: Viharvirág

"Karácsonyra már jégfüggönnyé dermedtek a hegyi patakok zuhatagjai. A vastagodó jégpáncél alatt lázadozva zúgott, zübörgött a víz. A csend varázsát csak nagy néha törte meg a szálfenyők zuhanása, a felrobbantott mészkősziklák omlása. Másnapra aztán megint puha, fehér bűvésztakarót borított a tájra a tél. Egy-egy nagyobb hóvihar után napokba telt, míg kiásták a házat, s hófúvásba vágott alagúton közlekedtek a vadászház és a tisztás között.
Miska a terveken dolgozott. „Ez az első nagy munkám. Most megmutathatom, mit bírok, mit tudok s mire vagyok képes" - biztatta magát. Nagy testi, szellemi erőpróbának tekintette ezt az építkezést. Itt megtanulhatja, hogyan kell legyőzni az elemeket, a természet akadályait.
A hosszú téli estéken Eberovics az egyik bécsi fiatallal a francia nyelvben gyakorolta magát. Miskát is bevonták.
- Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz - hajtogatta a mérnök.
Február végén aztán meglágyult az idő. Havas eső zuhogott, s a szokottnáljóval korábban dörögni kezdtek a lavinák. Március közepe után ismét megkeményedett a télutó, újra rengeteg hó esett, s áprilisban megint megzúdultak a dörgő hógörgetegek. Bolondos idő járta, egy nap havazott, egy nap olvadt. Aztán egyhetes jó meleg jött, s a vadászház alatt, a rétek déli lejtőjén egyszerre virágba borult a pázsit: millió és millió krókusz pattant ki a földből, az olvadozó hómezőből.
Eberovics két hétre elutazott Bécsbe. A két mérnök másnap leindult a városba, hogy - amint mondták - kiheverjék a pihenés fáradalmait.
- Nincs itthon a macska, cincognak az egerek! - kamaszkodott az egyik német. - Nem jössz velünk, kamerád? Én már azt sem tudom, hogy néz ki egy nő. Nem? No, pár nap múlva felhozzuk a postádat.
Miskának most egyszeriben hosszúnak tűnt ez a pár nap. Leküldte hát a két mérnökkel a robbantómestert, hozza fel még ma este. A mester örült, hogy lemehetett a városba.
MIKOR DÉLUTÁN Miska a postát várva letekintett az útra, a tisztáson három idegen férfit látott közeledni a hirtelen kerekedő hózivatarban. Egy stájer vezetővel két jól öltözött idegen kereste Eberovicsot. Láthatóan bosszantotta őket, hogy csak Miskát találták. Az egyik fekete képű prókátorféle volt, jól beszélt németül, a másik, egy fiatal pópa, csak rácul tudott. A prókátorféle a kék szemű, szőke Miskát osztráknak nézte, s habozás nélkül elmondta, hogy Újvidékről jöttek fontos küldetésben. Aztán rácul tanakodott a pópával.
Miska a szlovák tudományával sok szót megértett. Maga a pátriárka küldte őket, vette ki a beszédből. De úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog, s kiment a ház elé."