Pest, 1870. Lauffer Vilmos kiadása, 327+309 oldal, a két rész egykötetben Félvászon kötésben, márványozott lapszélekkel, belül kisebb foxing foltokkal, jó állapotban.
1. kötet: Történelmi rész
2. kötet: Oklevéltári rész
Ritka helytörténeti munka!!
Nyomda:
Hornyánszky Viktor
"Ez az orosháza nem csekély község lehetett. Az 1560 eszt. öszveirás ugy emliti mint 72 nádori kapuból állott falut, melyek közül Komlóssy Kálmán birt tizennyolczat, Glésán Miklós Özvegye nyolczat és Glésán László özvegye negyvenhatot. Ezek után itélve lakosainak száma, ha egy nádori kapura csak öt lelket számitunk, háromszáznál több volt. A mi a Glésán családot illeti, ez eredetileg Székely-család volt és Geysesről irta magát. Közülök kitünt Miklós, kit Csobacsüd alatt emlitettünk. Késöbb e család ismét Erdélybe tette át lakását. Itt élt 1571 eszt. Miklós marosszéki ülnök és 1601 Kristóf, Székely Móses hive. ( L. Nagy Iván M.-orsz. családai.) Valószinüleg a Komlóssy családba való beházasodás által jutott orosháza egy részének birtokába, mert birtokai a Komlóssyakéval együtt emlitettnek. Hogy micsoda vallásuak és nemzetiségüek lehettek ezen Orosházának lakosai, azt tudni nem lehet. Csak azt tudjuk okmányaink nyomán, hogy még 1591 eszt. létezett mint falu, mert a fenebb felhozott adomány levélben még possessionak és nem praediumnak neveztetik s colonusai emlittetnek. Mikor 1733 eszt. a vármegyei küldöttség erre járt és a helytartó tanács utasitása nyomán az itt ott felmaradt templom düledékeket vette számba, az orosházi templomnak még meglátszottak dülekékei, ugy hogy azokból ki lehetett még azt is venni, hogy a templom rkath. vallásu templomok formájára volt épitve. Mikor 1744 eszt. a mostani orosházi lakosság ujra telepitette a helyet, talált a régi falu helyén még egy vén körtefát, hellyel-hellyel árkolásokat s azok közt szőlőtőkéket. A szájon forgó monda szerént végre, mikor Orosházának lakosai szétfutottak, harangjokat a földvári pusztán egy mély kutba süllyesztették. Mondják, hogy e század elején Hengermüller Mihály haszonbérlő kerestette is azt és a kutban szerencsésen reá is akadtak, de mikor már annyira kihuzták, hogy a harang meg is látszott, akkor a reá kötött láncz elszakadt és a harang annyira visszasüllyedt, hogy a további munka sikerhez nem vezetőnek látszott s abban hagyták."