Budapest, 2004. Gesta Kiadó, 207 oldal, kiadó karton-kötésben, új állapotban.
Nyomda:
Szekszárdi Nyomda Kft.
3490 Ft
"Arra a kérdésre, hogy mikor zajlottak Magyarországon az utolsó tömeges koncepciós perek, a többség olyan választ adna, hogy bizonyára a hatvanas évek elején. Valójában a koncepciós perek utolsó hullámára a hetvenes évek első felében került sor. A tisztelt olvasó joggal kapja fel a fejét: hogyan? - hiszen épp ezt a periódust nevezik kádári aranykornak, amely sokak emlékezetében úgy őrződött meg, mint a biztonság, kiszámíthatóság, relatív anyagi jólét időszaka. A mai ember számára még különösebbnek, szinte rejtélynek tűnhet, hogy miért éppen a termelőszövetkezeti vezetők, főleg a sikeres tsz-elnökök kerültek a vádlottak padjára. Annál is nehezebben érthető ez, mivel a fogyasztás korabeli felfutásában kulcsszerepet játszottak mind a termelőszövetkezeti közös és a háztáji gazdaságból kikerülő élelmiszerek, mind pedig a tsz-melléküzemekben gyártott (korábban esetleg hiánycikknek számító) ipari termékek. A lakossági elégedettség növekedése pedig hatalomstabilizáló tényezőként funkcionált. Mégis beindultak a perek. Kik és miért indultak harcba a tsz-ek ellen?
Az okok felkutatásában az 1968. január l-jén bevezetett új gazdasági mechanizmusig kell visszanyúlni. 1968-tól megszűnt a váHalatok kötelező erejű, közvetlen tervutasításokkal történő irányítása, helyettük közvetett gazdasági szabályozókra tértek át. A gazdaság működési hatékonyságának javítását célzó koncepció lényege az volt, hogy a tervgazdaság rendszerébe be kell illeszteni a piaci mechanizmusok (ár, nyereség, adó, hitel stb.) bizonyos elemeit. Ezt az új helyzetet a folyamatos szubvenciók által elkényelmesített nagyipari vállalatok nem fogadták kitörő örömmel. A korábbi közel negyedszázados fejlődés során az iparfejlesztés elsődlegessége miatt a nehézipar (vas-és acélkohászat, gépipar) kapta a legtöbb beruházást. Ezzel együtt egy erős lobbicsoport alakult ki, amely még arra az ideológiai axiómára is támaszkodott, hogy a szocializmus építésében a munkásosztályt illeti a vezető szerep. (Ez egyébként sosem valósult meg.) Mindez előjogokat biztosított nekik nemcsak a források megszerzésében, hanem valamennyi hatalmi döntésben. "