Hauszmann Alajos: A magyar királyi vár

"A legrégibb történeti adatok a budai várról a XIII. századból valók, amikor IV. Béla király a Duna jobb partján, Pesttel szemben levő hegyen várat épített 1243 körül. A király a tatárjárás  után még mindig  veszélyeztetve látta az országot és IV. Ince pápához írt leveleiben többször kifejezte abbeli aggodalmát, hogy az ázsiai jövevények: a mongolok és tatárok újból ellephetik a magyar földet és ha a Dunántúlra is kiterjesztik hatalmukat, Nyugat-Európa még erősebb invázióknak és pusztításoknak lesz kitéve, mint valaha. Ezért várak építését tartja szükségesnek, különösen a Duna mentén emelkedő hegyeken, mint Esztergomnál és a budai várhegyen, melyet akkor pesti hegynek neveztek. Az építéshez szükséges munkaerőt a bevándorlások és telepítések szolgáltatták. Ezek a telepítések Budán 1255. évig tarthattak, mert a király egyik, ekkor kelt oklevelében azt mondja, hogy "a haza védelmére alkalmas több váron kivül a pesti hegyen is épített erős bástyákkal körülvett várat, amelyne számos lakosa van". Ekkor tehát a vár már készen lehetett és be volt telepítve. A telepesek pedig a magyar elemen kivül különösen német és olasz nemzetiségűek voltak. Hogy az erősitett pesti hegyen királyi lak is létezett, az kétségtelen, noha ilyennek nyomait nem lehet kimutatni, de bizonyitja ezt az a körülmény, hogy IV. Béla esztergomi királyi vár székhelyét elajándékozta, hogy több okirat a Castrum novi montis Pestiensis-ből (a várhegy hivatalos elnevezése) volt keltezve, valamint, hogy bizonyos közjövedelmek a királyi asztal ellátására voltak rendeltetve a budai várban. A legrégibb falazat, melyet a budai várban még ma találunk, a keleti oldalon levő magas támasztópilléres várfal és az erre merőlegesen álló két bástya , mely a Dunához vezet le. Ezeknek egyike rejtett folyosón át összeköttetésben volt a Duna partján létezett, úgynevezett vizi rondellával, mely utóbbi egyszersmind cisternául is szolgált."