Hegedüs Géza: Arcképvázlatok-száz magyar író

"Diplomája után hazamegy Debrecenbe. Nem az elhelyezkedés nehéz ott a számára, hanem az elnyert állások megtartása: mindig mindenkivel összevesz. Mint tanár örökös botrányok közt él: hol feletteseivel, hol kartársaival, máskor tanítványaival olyan indulatos, sőt goromba, hogy mindenütt szabadulni akarnak tőle. Két iskolában is próbálkozik, közben egy ideig könyvtáros: mindenütt hamarosan felmondanak neki. Ámbár közben itt-ott megjelenő költeményeit az értő elmék nagyon is méltányolják. Az egyre inkább irodalmi centrummá fejlődő Nagyváradon is felfigyelnek rá, és Juhász Gyula, aki személyesen is ismeri, felszólítja, hogy vegyen részt a Holnap társaságában, ő lehetne a nyolcadik a Holnap költői között. És élete alighanem akkor fut vakvágányra, amikor ezt a lehetőséget elutasítja. Néni hajlandó Adyt vezéréül elfogadni. Senkit sem hajlandó vezéréül elfogadni, magamagát tartja az egyedül alkalmas vezérnek. És ezt a magatartását igyekszik kihasználni az Adyval és vele együtt az egész Holnappal szemben álló irodalmi-politikai reakció. Rákosi Jenő és köre örömmel fogadja a holnaposok közé felkérés ellenére sem lépő Oláh Gábort, és akárcsak a szelíd Szabolcska Mihályt, őt is lelkesen ünneplik, mint az igazi nagy költőt. Ezt a valójában forradalmi indulatú, proletárvilágból érkezett tehetséget ily módon a reakció fedezi fel és ünnepli, ő pedig el is fogadná az ellenvezér szerepét, de sem alkatilag, sem igazi világszemlélete szerint egyáltalán nem alkalmas rá. Hiszen versei és novellái a nyomorgó tömegek indulatait fejezik ki, ezzel meg Rákosi Jenőék nem tudnak mit kezdeni. A haladó költők pedig kénytelenek ellenséget látni a tulajdonképpen szintén haladó költőben.
Amikor a viták javában tartanak Ady és a Holnap körül, Oláh Gábor pedig éppen megint állástalanul lézeng, fogja magát, és Párizsba utazik. Ugyanúgy megérinti a modern költészet lehelete, mint Adyt. De őmögötte nem Nagyvárad nyugatias szelleme áll, hanem Debrecen konzervatív hagyománya, amelyből nem tini átlépni a Budapesten Nyugattá szerveződő modern irodalomba, mint ez időben Tóth Árpád és később majd Szabó Lőrinc. A Holnap útja erre vezetett volnn, de őt már szembeállították mindennel, amihez Adynak köze van. így azután a hazatérő Oláh Gábor Párizs és Debrecen kettős vonzásában él. A konzervatív dicséretek már nem kellenek neki, de a Nyugatot ellenségének tekinti. Tulajdonképpen Ady helyére vágyódik, tehát elutasítja az élő Adyt. Igaz, később majd győzedelmeskedik irodalmi ízlése, és a halott Adyról az egyik első igazán elismerő, sőt dicsőítő tanulmányt ő fogja írni. És ez nem kevéssé jellemző élete ellentmondásaira."