Hetey Sándor: Debrecen város törzsménesének története 1944-ig - Dedikált!

"A különböző forrásmunkák más és más időpontot jelölnek a város lótenyésztése beindulásának. A leginkább elfogadott, erre vonatkozó első írásos adat azt említi, hogy 1671-ben a város a lovait Lente Bálint tőzsér ménesébe adja legeltetésre. (A mai hortobágyi állami ménes ehhez a kezdő időponthoz viszonyítva tartotta meg 1971-ben a ménes 300 éves fennállásának kis bensőséges, jubiláris ünnepségét, melyre az akkor élő régi, hortobágyi csikósszámadókat és bojtárokat meghívta.) 1697-ben a városi tanács elrendeli, „az lovak Hortobágy mellé kihajtassanak és vigyázásának okáért melléjük puskások rendeltetnek". A farkasok és a rablók ellen volt szükség a puskára.
1700-ban már a város saját méneséhez „ménespásztort” fogad. Érdekes, hogy még nem csikósnak nevezik. A következő évben a ménes már külön legelőt kap: lovak legelésre a Kösélyhez (kis mellékvize a Hortobágy folyónak)
rendeltetnek, egyébféle marha ott ne járassák”. - 1727-ben már szakkörök is említik Debrecen város ménesét, mely kezdetben „bitangság” (elkóborolt jószágok) és caducitas (magvaszakadás) következtében kihalt családok városra szállt lovaiból tevődött össze. A ménes tartásának célja a hivatalnokok munkavégzéséhez szükséges fogatokhoz hintóslovak, a gazdasági munkákhoz igáslovak előállítása volt. — Az 1727 után szerkesztett „városgazdái oeconomicus praeccptori számadások” szerint ellés útján csak 20—40%-kal nőtt az állomány évenként. Nagy hiba volt, hogy az évjáratokat nem különítették el, a csikók kötőfékkel csak negyedfű (három és fél éves) korukban találkoztak, akkor már nehezen szoktak az emberhez. — 1736-ban a ménes állománya 82, amiből 37 az anyakanca. — Várható következménye a túl rideg tartásmódnak és a higiénia hiányának, hogy a járványok ismételten megtizedelik az állományt. Az 1735—1751-ig terjedő időben 190 ló hullott el. A tanács mindezt megunván a kényelmesebb megoldást választotta, 1751-ben a ménest árverésre bocsátotta, így eladott 49 lovat és 9 csikót. Az egyre növekvő lószükséglet következtében 20 év múlva, 1771-ben Reviczky István szenátor egy újabban megbízott ménesmesterrel Bécsben és más nagyobb városokban lovakat vásárol össze, a ménest újra felállítják. A tartásmódon valamit javít a tanács, mert 1771-ben, majd 1776-ban a mének „hágási idejére” 2—2 véka abrakot engedélyez hetente."