Budapest, 1967. Táncsics Kiadó, 220 oldal, 81 szövegközti ábrával illusztrálva, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
"A fűtőlevegő hőmérsékletének emelése céljából pót hőkicse-rélő kapcsolható be.
1960-tól a fűtésen kívül további szellőftetési lehetőséget létesítettek. Ebből a célból a motorház bal oldalán légcsatoroát készítettek, úgyhogy a levegő a kocsi orrától, a díszrács afctt balról közvetlenül be tud áramlani. A hideg, illetve "meleg levegőt a már meglevő két emelővel és egy újabb kezelési művelettel lehet szabályozni.
Az 1000 cm3-es motorral épített járműveknél először a Wartburg gyártásánál tértek át a termoszifon hűtésről a kényszer-keringtetéses hűtésre, vízszivattyú és termosztát alkalmazásával.
Az autófűtés csak annyira jó, mint a termosztátja. (Termosztátnak nevezik a hűtővíz hőmérséklet-szabályozóját is, jóllehet a görög nyelvben a „thermosz" hőt jelent, a latin „status" pedig állapotot, és így a beavatatlanok a szó szerinti fordítás révén nem kaphatnak helyes elképzelést.) A termosztát a hűtési körfolyamatban a motor és a hűtő közé van beépítve, és az a feladata, hogy csak akkor nyissa meg a víz útját a hűtőhöz, ha a motor már elérte üzemi hőmérsékletét. Ez a hűtő lekapcsolása révén, aránylag gyorsan történik. Ezenkívül lehetővé válik e rövid idő alatt felmelegedett hűtővíznek fűtési célokra való felhasználása. Ha a hűtési körfolyamatnak valamennyi eleme, tehát a vízszivattyú, a termosztát, a fűtés hőcserélője és a hűtő a megfelelő vezetékkeresztmetszetekkel együtt helyesen van beállítva, a következő előnyök adódnak:
1. A kedvező üzemi hőmérséklet rövid idő alatti elérése hideg indításnál és minden egyéb üzemi feltétel mellett.
2. A motor hosszabb élettartama a kisebb kopás folytán.
3. Az üzemanyag-fogyasztás csökkenése."