"Így együtt voltunk valami"-Hajdú-Bihar az idők sodrában

"Vagy nézzük Berettyóújfalut. Faluként lett Trianon után megyeszékhely. Kényszerből. Nemzeti tragédiából. Aztán még egyszer, a párizsi béke után. S ma? Van már hagyományőrző Bihari Múzeum, Bihari Füzetek címen könyvsorozata, műhelyt teremtettek a nép- és iparművészek, művészeti iskolát működtet egy megszállott művészpedagógus. Kórháza több mint regionális központ, alkotó értelmisége, erős vállalkozórétege van. S ha Oberhauser Lászlót a körülmények és betegségek el nem keserítik, ma is élne a határon túli magyarokat is idekapcsoló költői ünnep, a szavalóverseny, s tán megjelent volna a Kéve is, a határon inneni és túli magyar vidéket összekapcsoló kulturális szemle. Ezt a szerepet is vállalja az évenként megrendezett tudományos ülés, a Bihari Diéta, vagy a szépen fejlődő Bihari Galéria is.
Mindennek, a jelennek, jövőnek záloga a bihari ember, a maga küzdeni tudásával, csöndes derűjével ha kell, duhaj kedvével, ha úgy hozza a sors, az alkalom. Türelemnek, toleranciának, a sokat tapasztalt bölcsességnek hazája ez a táj. Jellemző, hogy szinte minden falu őriz afféle „incselkedő históriát" (Szűcs Sándor elnevezése), amelyben képesek önmagukat is kinevetni. Egy füzesgyarmati vőfély a poharazás közbeni s utáni csú-folódásokat így szedte rigmusba:"