Illésfalvi Péter-Szabó Péter-Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján 1940-1944.

Atrocitások az erdélyi terület birtokbavétele során

A második világháború során nem egy esetben bekövetkezett, hogy a hadijogot sértő orvtámadásokat követő megtorlások olykor megmagyarázhatatlan módon pánikszerű, hisztérikus atrocitásokba torkollottak. Ezen elítélendő fegyveres cselekmények nyomait sajnálatos módon 1940 szeptemberében Erdélyben is fel lehetett fedezni. Ezek az erőszakos tettek, amelyeket az átadandó területeket kiürítő román, s a bevonuló magyar csapatok, továbbá román irre-guláris kötelékek és polgári személyek követtek el, részleteikben a mai napig sem tisztázottak, s emiatt negatív hatással vannak a két nemzet közös múltjának objektív feltárására.
A visszakapott területek birtokbavétele előtt történt fegyverhasználatok általában a visszavonuló román haderő rekvirálásaival, esetenként fosztogatásaival voltak kapcsolatosak. Noha a kiürítés problémamentes végrehajtásában és a rend fenntartásában több helyen - köztük Kolozsvárott is - román-magyar polgárőrség segédkezett, a fent említett cselekmények nem szűntek meg. „Lakosság ingóságaitól kezdve, a terményen és lábasjószágokon keresztül az állami intézetek berendezéséig mindent szállítanak, még az épületek ajtajait és ablakait is. A lakosság hangulata a rablások miatt végsőkig elkeseredett. "[...] „Az élő állatok és élelem rekvirálása és értékek átmentése élénk ütemben folytatódik. A székely megyékben helyenként már élelmiszerhiány van " - olvasható a magyar katonai felderítés egy júliusi, illetve egy szeptember 4-én kelt jelentésében.
A román csapatok még közvetlen elvonulásuk előtt is találtak alkalmat arra, hogy a lakosság gyűlölete még inkább fokozódjék velük szemben. Nagybányán például az utolsóként kivonuló román harckocsi legázolta a készülő diadalkaput, és megzavarta a Honvédség fogadtatásának egyéb előkészületeit.
A bevonulást közvetlenül megelőző első említésre méltó fegyverhasználat szeptember 2-án Bihardiószegen történt. Román katonák magyar parasztoknál raboltak, s a vagyonukat védelmezni akarók közül két embert agyonlőttek, többeket pedig megsebesítettek. Ugyanezen a napon a Szatmárnémetiből Darviba vezető úton a román katonaság erőszakoskodásai ellen megkárosított magyar lakosok tüntettek. A román katonák puskatüze ezen a tüntetésen is emberéletet követelt, két főt lelőttek, hármat pedig megsebesítettek. A korabeli magyar dokumentumok arról is beszámoltak, hogy ezekben a napokban Máramarosszigeten katonák és felfegyverzett román polgári egyének raboltak és erőszakoskodtak a helyi magyar lakossággal.