Jávorka-Csapody: Erdő mező virágai - 1965.

"A kultúra, az ember munkája persze különösen az Alföldet ugyancsak kivetkőztette eredeti jellegéből. Az Alföldnek több mint kilenctized része ma már kultúrterület. De még így is körülbelül 1500 virágos növényfajt számolhatunk össze rajta. Az ősi erdőkből vajmi kevés maradt meg. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése, a legeltetés, a fahasználat, az alföldi lecsapolások nyomán az Alföld pusztává vagy kultúrfölddé változott, hegyeinken az erdő megszakadozott, megritkult, ami pedig megmaradt, azt a háborús évek alatt tovább irtották, tönkretették és csak kevés helyen pótolták újra. Az ország ennek következtében erős fahiánnyal küzd. A fásítás, erdőink felújítása népi kormányzatunk egyik legszebb, de legnehezebb feladata. Erdőink felújításához, új erdők, mezővédő erdősávok telepítéséhez pedig a legmegbízhatóbb útmutatással a talaj eredeti növénytakarója szolgál. Ennek a növénytakarónak a legtöbb fontos növényét e munkában is megtalálja az olvasó.
Bontsuk most tovább elemeire az ország növénytakaróját. Minden növényegyed egyrészt valamely növényfajhoz, nemzetséghez, családhoz tartozik, másrészt valamely növénytársulás tagja. A növénytársulás tehát a növények tömeges megjelenését jelenti, és éppúgy, mint az egyes növényfajok, termőhelyhez van kötve; a termőhelyet befolyásoló tényezők pedig, mint mondottuk, az éghajlat és a talaj. Más az édesvízi, mocsári vegetáció, más a pusztai rétek, a mészkő- és dolomitsziklák, más a szikes puszták, más a kilúgozott, sovány, savanyú talaj és más a kultúrterületek, a megbolygatott talaj növénytakarója. A leg-magasabbrendű és legtökéletesebb, a mai éghajlathoz legjobban alkalmazkodott és a fajok harcában is egyensúlyba jutott növénytársulás (klimax-társulás) az erdő. A mérsékelt égöv alatt, a meleg, de viszonylag még nedves nyár és a hideg tél folyományaképpen Európa közepén a lombos erdők öve alakult ki és húzódik végig. A Kárpát-medence is, mint külön pannóniai flóratartomány, ebbe a lombhullató középeurópai erdőövbe tartozik."