Jonathan Stroud: A Gólem szeme - Bartimaeus trilógia II.

"Bizonyos oknál fogva Nátháméit régóta érdekelte a Belső Elhárítás, a Jessica Whitwell vezette Állambiztonsági Minisztérium alosztálya. A belső elhárítás nyomozott az állam ellen irányuló különböző bűnügyekben, így a terroristatevékenységekben, de a külbirtokokon kitörő lázadások ügyében is. Amikor ideke-nili, Nathaniel eleinte szerény feladatokat kapott: aktákat iktatott, fénymásolt és teát főzött. Azonban hamarosan feljebb lépett a ranglétrán.
Gyors előmenetele nem csupán erős pártfogóinak volt köszönhető, mint azt ellenségei suttogták. Váló igaz, hogy előnyére vált a miniszterelnök jóindulata és mestere, Ms. Whitwell befolyása. Azonban mindez nem ért volna semmit, ha tehetségtelen vagy csak középszerű. Nathaniel viszont kifejezetten tehetséges volt, és ami még fontosabb, keményen dolgozott, így hát sebesen emelkedett a szamárlétrán. Hónapok alatt átvergődött több unalmas írnoki feladaton, mígnem -noha még tizenöt éves sem volt - magának a Belső Elhárítási Miniszternek, Mr. Július Tallow-nak az asszisztense lett.
Mr. Tallow alacsony, tömzsi, bikanyakú és temperamentumú férfi volt, a modora többnyire kurta-furcsa, sőt durva, hajlamos a hirtelen dühkitörésekre, melyek elől kegyencei sietve bújtak fedezékbe. A vérmérsékletén kívül további ismertetőjegye volt még szokatlanul sárga arcbőre, ami úgy virított, akár a nárcisz délben. Beosztottjai nem tudták, mi okozta ezt az elváltozást; néhányan azt állították, örökletes, mert egy varázsló és egy szukkubus egyesülésének sarja. Mások ezt biológiailag lehetetlennek találták, s inkább egy ártó varázslat maradandó nyomának hitték. Nathaniel ez utóbbi fele hajlott. "