Jonathan Stround: A szamarkandi amulett

"Miközben felém dobta a fegyvert, ismét átváltoztam.
A nagyból (krokodil) kicsivé (róka) való átalakulás remek ötlet volt, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom. A vastag bőrön fogást kereső hat kéz egyszerre az üres levegőt markolászta, miközben a vörös szőrcsomó és a négy fürge tappancs lehuppant a földre. Ugyanabban a pillanatban a suhanó tárgy áthaladt a térnek azon a pontján, ahol az előbb még a krokodil torka volt, majd belefúródott a vasajtóba.
A róka a nedves macskakövön csúszkáló tappancsokkal elira-modott a sikátor vége felé..
Valahol szemközt éles sípszó hangzott fel. A róka megtorpant. Az ajtókon és falakon fénykörök szaladtak végig: A lámpákat dobogó lábak követték.
Már csak ez kellett! Megérkezett az éjszakai rendőrség!
Mikor az egyik fénycsóva felém vette -az irányt, fürgén beleugrottam egy műanyag kukába. Fej, {est, bozontos farok - sortban eltűntek. A fénykör átsiklott a kuka fölött, és folytatta útját a falon. .
Kiabáló, sípoló férfiak érkeztek, s futottak tovább arra, ahol a lányt és barátait hagytam. Azután morgás ütötte meg a fülemet, és szúrós szagot éreztem, majd egy jókora, kutyához hasonlatos valami rohant el mellettem, bele az éjszakába.
A zaj visszhangozva távolodott. A róka egy kilyukadt, levet engedő szemeteszsák és egy rekesz ecetszagú, üres üveg között lapulva hegyezte a fülét. A kiáltozás és sípolás távoli zsivajjá torzult - a róka úgy hallotta, mintha vonyítássá olvadt volna össze."