Katolikus templomok Magyarországon

"Az 1970-68 évek elejétől a II. vatikáni zsinat által bevezetett liturgiái reform követelményeinek megfelelően ugyanis mindenütt lényeges hangsúlyeltolódásokra, változtatásokra került sor. Ezek a módosulások nem annyira új templomépületek emelésében, mint a régiek és berendezésük részleges átformálásában jutottak kifejezésre. Megváltozott, eltolódott a liturgiái cselekmény súlypontja, változott a papságnak a hívők közösségéhez való viszonya, átalakult az igehirdetés és a tanítás szelleme, új, elválaszthatatlan egységben jelentek meg a szentségek mint a kegyelem forrásai. Mindez többé-kevésbé beleszólt a templomok térbeli tagolásának és művészi díszének funkciójába is. Általános törekvéssé vált a hierarchia (papi felsőbbség) korlátainak lebontása - a szónak mind szellemi, mind materiális, építészeti értelmében. A közösség képviselete helyett a közösség szimbolikus együttcselekvésének helyreállítása a reprezentativitásról a részvételre, az ábrázolásról a közérthető szimbólumokra terelte a hangsúlyt. Az áldoztatókorlátok, -rácsok eltűnése, a főoltárok helyett a szabadon álló oltárasztalok, a magasan emelkedő szószékek helyett ezeknek az oltárhoz kapcsolódása, az áldozati liturgiának és a tanításnak egységes helyet adó ambók jelentik a történeti emlékhagyatékhoz való viszony változásának - s egyben más, a korai kereszténység viszonyaiban gyökerező történeti eszmények keresésének - külső jeleit. Magyarországon e viszonyokat nem örökítették meg ókeresztény templomépületek; a kereszténység hagyománya tudvalevőleg sok évszázaddal később vette kezdetét: a liturgikus reform kihívás a hazai emlékállomány többségének értékelésében, felhasználásában is."