Képes történelem-Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848-49

"Schwechat alól már hideg esőben, térdig érő sárban vonult vissza a magyar sereg.
A határ innenső oldalán megállt a magyar visszavonulás. A túloldalon felsorakozott az osztrák had, melybe Jellasics csapatai is beolvadtak. Minden pillanatban várhattuk, hogy megindul az általános osztrák támadás.
Eközben elvesztettük Erdély nagy részét. Míg mi Bécs alatt tétováztunk, Puchner báró erdélyi hadparancsnok nem tétovázott. Nyíltan átállt a császár oldalára. Harckészültségbe helyezte csapatait, keze alá vette a román határőr ezredeket és népfelkelőket is. Parancsot adott a románoknak, hogy egész Erdélyben fegyverezzék le a magyar nemzetőrséget. Kitört a román-magyar polgárháború.
Majd Puchner főerői is megindultak Szebenből. November közepén már kezükbe került Erdély fővárosa, Kolozsvár, melyet sem báró Vay kormánybiztos, sem báró Baldacci, az erdélyi kis magyar sereg parancsnoka nem akart igazán védeni. A magyar csapatok maradványai Bánffyhunyadra, majd Csúcsára hú-
zódtak vissza. És ha a székely Háromszék nem támaszt Puchner hátába népfelkelést, Puchner báró rövidesen kitörhetett volna Erdélyből, kezére keríthette volna Nagyváradot, onnan vonulhatott volna tovább a Tiszántúl fő helye, Debrecen felé ... De Háromszék az osztrák-román túlerővel szemben csupán rövid ideig tarthatta magát.
Délen eközben ismét támadásba kezdtek a szerbek. Északon Galícia felől jelentős osztrák sereg indult ellenünk, Schlick parancsnoksága alatt; a Felvidékre betörtek a Szlovák Nemzeti Tanács szabadcsapatai is, hogy harcba toborozzák ellenünk az elégedetlen szlovák és rutén szegényparasztokat.
Micsoda túlerő!
Nem azoknak volt-e igazuk, akik 48 novemberében, a bécsi forradalom eltiprása után, a schwechati vereség s Erdély első elvesztése után reménytelennek ítélték a harcot? Álljunk meg egy pillanatra. Gondolkozzunk."