Kertész Róbert: Feltámad a félhold I-II.

"Az üldözött prófétát bolondnak, megszállottnak tartották Mekkában és már azon tanácskoztak, hogyan kellene tüzes vassal kiűzni belőle az ördöngős démonokat, amikor Mohamed saját jószántából eltávozott és a nedzsdi határon, Mekka régi versenytársánál, Taif városában keresett menedéket a takifitáknál. Szívesen itt sem fogadták, sőt hajszál híján megkövezték. Kimerültén, elgyötörve, megbántva, sebesülten tért vissza a taifi kalandból, de lábát ezután sem tette be Mekkába. A sziklahasadékba vonult vissza, útközben azonban nevezetes víziója volt különböző dzsinnekről, akik bejelentették neki, hogy megtértek a Koránhoz.
A legnagyobb nélkülözés és megaláztatás után végre felvirradt a próféta napja. Az egyik mekkai zarándoklat során megnyerte ugyanis magának Jathrib város néhány lakosát. Az elhintett mag termékeny talajra talált ebben a városban, mert a zsidó vallás már feltörte a rögöt az egyisten-hívő vallás számára. Jathrib feszült viszonyban élt Mekkával, a városban állandó belvillongások dúltak, az ott élő két törzs, az auszok és a kazradzsok állandó vérbosszút vívtak egymással s igen szívesen látták volna Mohamedet, mint békebírót. A következő évben a törzsek hat-hat követet küldtek, Mekka és Jathrib közötti félúton tanácskoztak Mohameddel és végül is felesküdtek a prófétának. A próféta az Abesszíniából hazatért Muszagot küldte el hithirdetőnek és Korán-misszionáriusnak. Jathribban villámgyorsan terjedt a tanítás, újabb egy esztendő múlva hetvenfőnyi küldöttség ajánlotta fel városa polgárjogát a prófétának.
A koreisiták kémjelentései híven beszámoltak mindenről Mekkában, ezért most már elhatározták, hogy egyszersmindenkorra végezni kell Mohameddel. Negyven főből álló bérgyilkos-csapatot szerveztek: minden törzset egy-egy önkéntes jelentkező képviselt. Megfogadták, hogy mindegyikük belemartja kardját a próféta testébe, hogy a vérbosszú valamennyiök között megoszoljék. A tervet egy igazhívő ellenkém, — a legenda szerint egy angyal — elárulta Mohamednek, mire ő gyors egymásutánban sorra elszöktette híveit Jathribba. Száznál több család kelt útra, csak Mohamed, Abu Bekr és Ali maradtak Mekkában. A tervezett merénylet éjszakáján a próféta és Abu Bekr a ház hátsó frontján kimásztak az ablakon, a hűséges Ali pedig belefeküdt Mohamed ágyába és betakarózott a próféta köpenyével, mialatt a két menekülő gyors tevéken vágtatott a 360 kilométeres sivatagi úton. Üldözőik a sarkukban jártak, a szökevények azonban három napig Thaur hegyén meghúzták magukat egy barlangban. Egy pók hálót szőtt a barlang szája elé, egy gyík farka pedig téves irányba terelte a mekkai kopókat. Azóta mindkét életmentő állat megfelelő tiszteletben részesül a moszlimok világában. A fiatal Alit három napig túszként foglyul tartották, szabadonbocsátása után ő is követte a prófétát, aki tehát sikeresen hajtotta végre «futását», a hedzsrát, Krisztus után 622. június 16-án, azon a napon, amelytől a mohamedán időszámítás kezdődik."