Budapest, 1997. TV Shop, 201 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
"A Delta Force kommandó panamai bázisán hozzávetőlegesen nyolc-tíz Alfa Team állomásozik. Ők a közép- és dél-amerikai kábítószercsempészekre mérnek csapásokat. Az amerikaiak Columbiába, Bolíviába, Peruba stb. radarállomásokat telepítettek, amelyek fő funkciója, hogy bemérjék a kábítószercsempész kisrepülőgépeket. A beazonosítást követően automatikusan életbe lép a tűzparancs. Épp ezért a forgalom folyamatosan áttevődött a mintegy 60 ezer kilométernyi Amazonas mellékfolyóira. Egy ilyen „kirándulásra" vitték el többek között Freiéket, amely váratlanul élesre fordult:
- Repülőgéppel indultunk, majd helikopter, dzsip és hajó következett - meséli a sztorit Frei. Az egészben az (is) fantasztikus volt, hogy a több ezer kilométert órák alatt tettük meg. Már javában hajóztunk, amikor a megállásra felszólított motor-csónakosok eszeveszett menekülésbe kezdtek. Kitörtek a partra és be a dzsungelbe. A deszantosok meg utánuk. Nem hinném, hogy túlzottan örültek a kíséretünknek, hiszen az operatőrömet, Martos Tamást négy zöldsapkásnak kellett biztosítania. Persze mindkettőnknek a torkában dobogott a szíve, hiszen a kábítószercsempészek fegyverzete vetekszik a Delta Force-osokéval. Ráadásul ott a földön hasalva vettem észre magamon, hogy a golyóálló mellényemet a hajón felejtettem, mindössze egy úszómellény biztosította életben maradásom. Dehát, mint ezt ludjuk, az csak a vízben ér valamit...
- Még ha csak ez lett volna a baj - veszi át a szót Martos Tamás. - A dzsungelben ugyanis bármilyen színű inget lehet viselni, csak olyat nem, ami éppen akkor Frei Tomin volt. Az őserdőben elképesztő fényeffektek uralkodnak. Mondjuk, ha ligriscsíkos narancssárga ingen van, nem szólok egy szót sem, liis/en beleolvad a képbe. De az, amiben ott hasalt mellettem! Szerintem egy picit meleg volt a helyzet. Szerinte persze nem. Meg hát ő a főnök!"