Tut-anch-amon fárao sírja
Budapest, 1924. Világirodalom Kiadás, 164 oldal, 11 szövegközti ábrával, 24 fényképpel a végén+1 térképpel, kiadói félvászon-kötésben, jó állapotban.
"Ilyen és hasonló ábrázolások csaknem minden sírban előfordulnak, de természetesen lényegesen különböznek a magánemberek kriptáiban található ábrázolásoktól.
A sziklasírok építőinek nem csupán művészi ihlettel, de egyben ravasz építési fortélyokkal is kellett dolgozniok, ugyanúgy, mint a piramisok tervezőinek. Fő céljuk elsősorban az volt, hogy a halottat, kinek lelke az egyptomiak vallási felfogása szerint háromezer év után, a test feltámadásakor ismét visszakerül földi hüvelyébe, olyan titkos és idegen által hozzáférhetetlen helyen rejtsék el, amely örökké biztosítani tudja az elhunyt másvilági nyugalmát.
A régi egyptomiaknak ugyanis a túlvilági életről sajátságos, más népekétől eltérő felfogásuk volt. A halottat szerintük földöntúli életében akkor érte a legnagyobb szerencsétlenség, ha sírját szentségtörő kezek kibontották és kirabolták, holttestét megcsonkították vagy kiszórták a ragadozó fenevadak martalékául. Ilyen esetben a halott szelleme örökös, szüntelen bolyongásra volt kárhoztatva s csak valami csodás isteni beavatkozás menthette meg az elhunytat a teljes megsemmisüléstől.
Ezért a sírrablókat útvesztő aknákkal és álkapuzatokkal iparkodtak félrevezetni. Mint ahogyan a gúlák oldalaiba vakboltozatokat faragtak, a sírüregek folyosóit is — mihelyt a halottat fényes gyászpompával a temetőbe kisérték, ünnepélyes szertartások közepette eltemették, emlékének áldozatokat bemutatták és az oltárokat a megboldogult szellemének táplálására telerakták — törmelékekkel tömték ki és hatalmas, helyükből kimozdithatatlan sziklalapokkal állottak útját a múmiafosztogatóknak. A sziklasír külső bejáratát a későbbi időkben gondosan eltorlaszolták s hogy minden nyomot eltüntessenek, sárral vagy iszapréteggel tapasztották be, a sír építésénél dolgozó hadifoglyokat pedig keleti szokás szerint egyszerűen lenyilazták.
A laza földréteg azonban csak rövid ideig tudott az idő vasfogának ellentállani, évszázadok, évezredek viharai, a hegyekről lefolyó esővíz lassankint elmosta a bejáratokat takaró törmeléket. A mesterségesen kivájt boltozat külső falai ismét láthatókká váltak s a késői kor embere mohó kíváncsisággal törekszik a sírok belsejébe behatolni, hogy megismerje eltemetett titkukat.
Egyptomban többnyire a sírokat fosztogató fellahok árulják el valamely ujabb sír feltárását, amikor a kilopkodott kincsekkel kereskedni kezdenek."