Lajta Edit: Korai francia festészet

"A párizsi miniátoriskola névtelen művészei után a XIII. század végén Honoré mester nevéről emlékeznek meg a források, akinek munkásságában már egy „laikus" művész alkotásait ismerhetjük meg. Műhelyének termékeit az 1288—1318 közötti időpontra datálja a kutatás. Illuminált kéziratainak egy kis csoportja arra figyelmeztet, hogy a stílus a század végére megváltozott. Honoré mester figuráit nem veszi körül architekturális keret, sápadt, szinte színezés nélküli arcokat és kezeket festett, alakjai zömökebbek, testesebbek lettek a IX. Lajos kori miniatúrákhoz képest.
Bizonyos stílusbeli hasonlóságok arra engednek következtetni, hogy műhelyéből indulhatott ki Jean Pucelle, a következő generáció kiemelkedő alakja, akit, bár a XIV. század első felének egyik vezető mestere volt, csak a XIX. század második felében fedeztek fel az ismeretlen miniátorok között. Ö már mindenképp igyekezett az érzékletes térábrázolásra, alkalmazta a grisaille festésmódot, és a lapszélkeretet játékosan szeszélyes, könnyed díszítéssel látta el. Legszebb kötetei királyi megrendelésre készültek, így Jeanne d'Évreux királyné imakönyvét is ő díszítette, s műhelyében készült a csodálatos szépségű Belleville-breviárium is (2. kép). Hatása évtizedeken keresztül nyomon követhető a francia miniatúrafestészetben. Jelentőségét növeli, hogy művészete az olasz festészet számos formai és ikonográfiái újítását közvetítette francia földre.
A miniatúráknál sokkal kevesebbet tudunk a táblaképek korai történetéről. A kevés fennmaradt emlék közül kiemelkedő Jó János portréja. A francia királyok legtöbbjéhez hasonlóan ő is nagy hírű mecénás, könyvgyűjtő volt. Udvarában kiváló költők, írók jártak, megfordult ott Petrarca is. Ebben a szellemi légkörben alakult ki fiaiban, a későbbi V. Károlyban és Berry hercegében a könyvek iránti szeretet. A király portréja — rossz állapota ellenére is — jelentős mű, a francia arcképfestészet hosszú sorának első, erőteljes emléke."