Lothar-Günther Buchheim: A tengeralattjáró

"Az Öreg a legvénebbik dzsekijében van, ezzel is kifejezve megvetését minden jólvasaltság és kiglancoltság iránt. Az ócska jakó eleje már rég nem kék, hanem szürkésbe hanyatlott, a por meg a foltok még tovább rontották. Valaha aranyos gombjait rézrozsda zöldíti. Inge is meghatározhatatlan színű: valami lilába igyekvő kékesszürke. A fekete-fehér-vörös szalag, amelyen Lovagkeresztje himbálódzik, már csak holmi vacak madzag.
- Ez már nem a régi banda! - panaszkodik az Öreg, és végighordozza pillantását egy asztaltársaságnyi fiatal tiszten, akik a helyiség közepén tanyáznak. - Most jönnek majd a békák... a nyirkos lelkesedők... a szájhősök.
Legújabban két csoportra szakadtak a lokál vendégei: „vén trottyok"-nak nevezik magukat az Öreg bandájába tartozók, az újak meg az „ifjú törtetők", az agymosottak, akiknek tekintete előtt folyamatosan a Führer képe lebeg, az „állizomfeszítők", ahogyan az Öreg emlegeti őket; akik tükör előtt gyakorolják a fenyegető belladonnás szemvillogtatást, és amikor nem kell, akkor is összecsippentik a seggük két partját, csak mert most az a divat, hogy összeszorított fenékkel rugózzanak a talpukon, kissé előrehelyezve testsúlyukat.
Nézem ezt a seregnyi ifjú hőst, mintha most látnám őket először. Szájuk vonallá keskenyült, két oldalán mély ráncok. Hangjuk károgó. Csak úgy dagasztja őket az elit öntudata, és odavannak a rendjelekért. A fejüket teljesen betölti a „Führerünk rád tekint" meg a „Zászlónk többet ér a halálnál".
Két hete egyikük főbe lőtte magát a Majesticben, mert szifiliszt kapott. A menyasszonyának persze ezt írták: „A Hazáért és a Népért halt". A vén csótányok meg az utánpótlás évjáratai között foglal helyet Kügler, a kívülálló, aki most közvetlen a vécéajtó mellett üldögél az első tisztjével. A tölgyleveles Kügler, aki mindenkivel szemben megtartja a három lépés távolságot. Kügler, a mélység bajnoka, a Parsifal és fáklyavivő, aki rendíthetetlenül hisz a végső győzelemben. Acélos kék pillantás, büszke tartás. Egy grammnyi háj sincs rajta - igazi rasszos „úriember". Mutatóujját dugja a fülébe, ha nem akarja meghallani a disznólkodást vagy a cinikusok kétkedő szurkapiszkáit."