Lyka Károly: Közönség és művészet a századvégen

"Budapest egyre nagyobb erővel sugározta szét a maga befolyását többi városunkra. Már ezeknek arculatán is meglátszik ez a hatás: a sok új középület, megye- és városház, kórházak, iskolák, kaszárnyák, még templomok is nagyobbára budapesti építészek művei. De meglátszik ezeknek a városoknak közönségén is: Budapest szokásait, divatját, életmódját nem kis mértékben szívesen utánozgatták a vidéken is. A közlekedés javulása következtében minden kabátos ember félig-meddig otthonosan forgolódott Budapesten, az ifjúság nagyrészt itt látogatta a főiskolákat, s legfogékonyabb éveit a budapesti élet sürgésében töltötte. De anyagiakban is fontos volt a főváros szerepe: a nagykereskedők innen látták el a kereskedőket, itt működött a tőzsde, és számos bank innen kormányozta az ország pénzpiacát.
Azonban Budapest mégsem az ország. Mert bár a vidék sokat vett át a fővárostól, mégis tagadhatatlan, hogy sokat őrzött meg eredeti vonásaiból. Városaink általában konzervatívabbak a fővárosnál. Kolozsvár, Szeged, Kassa, Győr, Miskolc, Sopron, Pozsony stb. megmaradt városegyéniség-nek, külső formáiban, élete rendjében. Bármily fontos tehát Budapest művészeti szerepe, mégsem lehet az egész ország közönségének a művészethez való viszonyát kizárólag a főváros magatartásával megvilágítani. A vidéken is számos szálat fedhetünk föl, amely eligazít minket e viszony egyetemesebb megértéséhez. Szemlélődésünket tehát az egész országra kell kiterjesztenünk. S ha itt elsősorban a közönségnek ama rétegére irányul a figyelmünk, amely valamely közvetlen kapcsolatot teremtett a művészettel s itt is elsősorban a műtárgyak gyűjtőire, úgy erre jó okunk van. Mert ezek a gyűjtők ebben a nagyon is anyagias korszakban pusztán a művészet iránt érzett meleg érdeklődésből és nem hasznot hajtó célból szerezgettek művészeti alkotásokat. Ők mintegy a művészet iránt érdeklődők idealistái."