Magyar-brit titkos tágyalások 1943-ban

"Teleki gróf halála jelképe marad Magyarország semlegességre irányuló akaratának, amelynek teljes megvalósítására nem volt elég erős.
Horthy kormányzó egész életében nagy barátja volt Angliának. Mint tengerész teljesen tisztában volt vele, mit jelent a Brit Birodalom és a tengerek feletti uralom, sohasem hitt az Anglia feletti német győzelem lehetőségében. Figyelmeztette is Hitlert egy kieli látogatása alkalmával, jóval a háború kitörése előtt. Igen határozott formában közölte ezt a nézetét a háború kitörése után a tábornoki karral is, a magyar tábornokokkal, akik Németország iránt érzett nagy csodálatukban és biztos győzelmébe vetett hitükben elvesztették a fejüket.
Gyerekes dolog lenne tagadni, hogy e három és fél év alatt ne lettek volna olyan pillanatok, vagy inkább rövid időszakok, amikor az angol győzelembe vetett hit megrendült nemcsak a kormányzóban, hanem tanácsadóiban is, akiknek többsége szilárdan angolbarát érzelmű.
Ilyen rövid periódus kezdődött Franciaország összeomlása után, és tartott 1940 őszéig, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy nem kerül sor Anglia német megszállására; a következő ilyen szakasz 1941 nyarán, az oroszországi zajos német győzelmek idejére esett. Ezek a szakaszok erősen nyugtalanították a kormányt, és kételyeket ébresztettek, helyesen járt-e el, amikor nem fogadta el a németbarátok útmutatását, nyomásuknak és fenyegetéseiknek ellenállva nem csatlakozott teljes mértékben Németország politikájához.
Az említett periódusok idején tovább fejlődött és erősödött a németbarát befolyás. Az ilyen szakaszok idején sikerült nekik a zsidóellenes törvényeket elfogadtatniuk, és még arra is felbátorodtak, hogy keresztezzék a kormány szándékait a közigazgatásban.
De ezek az időszakok meglehetősen rövidek voltak. Némi nyugtalanság után újra feltámadt a meggyőződés, hogy Németország, miután a Dunkerque után következő hónapokban elvesztette a sikeres „villámháború" egyetlen lehetőségét, már nem lesz képes a háborút megnyerni.
Most már hosszú idő óta ez a nézet uralkodik, amelyet nemcsak a kormányzó, a miniszterelnök és a mindenkori angolbarátok vallanak, hanem amely a múlt év novembere óta egyre inkább tért hódít a lakosság körében - még a németbarátokat is ideértve. Csak a valóban együgyűek és azok, akik magatartásukkal felégettek maguk mögött minden hidat - és az utóbbiak szép számban találhatók - reménykednek valami csodában.
Politikai jelentőségű tényként meg kell állapítani, hogy a magyar kormányzat, a kormányfőt is beleértve, már nem hisz a németek győzelmében, annak még a lehetőségét sem veszi számításba. Minden hivatalos nyilatkozatot, bármit mondjon is a pillanatnyi szükségszerűség nyomására, ennek a ténynek ismeretében kell külföldön megítélni."