Budapest, é.n. Duna International Kiadó, 123 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
"Február végétől november végéig találunk friss füveket, melyek hatóanyaga magasabb a szárítotténál. Enyhe tél idején találunk még frissen a természetben lándzsás és széles levelű útifüvet, közönséges galajt, valamint vérehulló fecskefüvet is. Lehetőleg napsütéses időben szedjük a növényeket, mert hatóanyag-tartalmuk akkor a legmagasabb. Ezen kívül ügyeljen arra, hogy olyan növényeket szedjen, amelyek kevésbé szennyezett helyeken, nagy forgalmú utaktól és ipari létesítményektől távol nőnek. Legalább kétujjnyi szélességben, a talaj felett vágjuk el a szárát, és ne gyökerestől tépjük ki! Fűzfa kosár vagy papírzacskó alkalmas leginkább a gyűjtéshez, a műanyag szatyor nem. És még egy kérés: tartson mértéket a szedésnél! Vegye figyelembe, hogy a természetvédelmi területeken - azért hogy megmaradjanak ezek a különösen szép és megóvásra méltó helyek - tilos szedni és gyűjteni a virágokat, illetve a gyógynövényeket. Okvetlenül tartsa be a tilalmat! Amennyire lehet, friss gyógyfüveket használjunk. A mértékkel összegyűjtött feleslegből tartalékot képezhetünk. A gyógyfüveket apróra vágjuk, és mosás nélkül szárítjuk. A növényeket száraz kendőre vagy csomagolópapírra helyezzük, és árnyékos, szellős helyen kiszárítjuk. Ha csontszárazak, kartondobozokba, papírzacskókba, vagy sötét üvegekbe tesszük el. Mellőzzük a bádogdobozokat, valamint a műanyag edényeket és zacskókat. A szárított gyógyfüvek egész évben alkalmasak a teakészítésre. Az egy évnél régebbi készlet gyógynövényfürdő készítésére használható."