Mark Twain: Királyfi és koldus

"Később a pergő nyelvű kis lady Janenek görög mondat szaladt ki a száján. Egészen egyszerű mondat volt, de az élesszemű Elizabeth rögtön észrevette, hogy Töm egy hangot sem ért belőle. 'Ékes görög szóval ő válaszolt hát helyette, azután gyorsan másról kezdett beszélni.
Ilyenformán nagyjából elég kellemesen telt az idő. Töm lassan-kint belemelegedett az eleinte nehéznek látszó játékba, egyre simábban folyt a beszélgetés, egyre ritkultak a zavaró akadályok, különösen miikor látta, milyen szeretettel segítik, milyen kedvesen siklanak el a hibák felett. Nagy lett az öröme, mikor a két kis hercegnő megmondta, hogy ők is részt vesznek a lordmayor lakomáján. Előbb rettegve gondolt a sok idegen emberre, de egyszerre megnyugodott, amint megtudta, hogy a két kedves kis hercegnő is ott lesz mellette, mert máris megkedvelte őket.
A fiatalok tehát jól elszórakoztak egymással, Töm védőangyalai azonban, a két lord, cseppet sem élvezték a mulatságot. Ügy érezték ' magukat, mintha nagy hajót kormányoznának veszedelmes zátonyok útvesztőjében; minden pillanatban résen álltak és érezték, hogy nem gyermekjáték, amit vállaltak. Éppen ezért, mikor a kis hercegnők látogatása a vége felé járt és az apród Guilford Dudley lordot jelentette, ugyancsak megijedtek, hogy elölről kezdődik a színjáték, elölről az ő kormányosi szerepük, melybe alaposan belefáradtak. Azt tanácsolták tehát védencüknek, mentse ki magát és ne fogadja a lordot, .amit Töm kész örömmel meg is cselekedett, csak lady Jane arcán látszott némi csalódás, midőn meghallotta, hogy kurtán-furcsán kiadják az előkelő ifjú úr útját.
A beszélgetés elakadt, Töm látta, hogy a kis hölgyek várnak valamit, lord Hertfordra nézett, aki integete'tt is neki, de Töm nem értette, mit kíván tőle. Most is a bájos, tapintatos kis Elizabelh jött segítségére. Meghajolt és azt kérdezte:"