Mikszáth Kálmán: Kisértet Lublón

"Egyrészt nem voltak álmosak az emberek az izgatottságtól — csak a gyerekeiket fektették le: „Buválj kicsi fiam, csak még az éjjel ne tegyen benned kárt a gonosz Kaszperek“, másrészt, mert csakugyan ma van a Kaszapereknek az utolsó uralkodása, holnap már semmi sem lesz csak hamu, hanem ma még ő az ur, tudnivaló, hogy felhasználja az utolsó éjszakáját s alkalmasint olyan csínyeket fog elkövetni, hogy arról koldulunk mindnyájan. Hát ma bizony jó lesz nem lefeküdni.

És a künn alabárdjaikkal kopogó éji őröktől meg-meg tudakolták az ablakot kinyitva: „Nem történt-e vájjon künn valami ?“

De baj nélkül múlt el az éjszaka. Semmi se történt. Azaz dehogy nem történt, dehogy nem. Addig addig kérdezgették Mutsanek baktert, megkínálván őt imitt-amott egy-egy kupica égett szilvalével, hogy végre is történt valami. Éppen éjféltájban a temető felőli utón egy nagy fekete, kereken járó ládát látott végig gurulni, a mint két hízott sertés hozta nagy röfögve. Mellette két oldalt két-két macska poroszkált kinyúlt derékkal, tüzesgolyó szemekkel, a különös jármű előtt pedig egy nagy feketeszőrü kutya, a két hátulsó lábán ment — úgy, ahogy apportírozni szoktak ezek a csúf állatok — az első két lábában pedig egy fekete zászlót vitt — itt sülyedjek el mindjárt, ha nem igaz. Az öreg Mutsanek bátyó látománya bejárta reggelre az egész várost.

— Fogadni mernék — mondta ez is, az is, — hogy a Kaszperek testét lopták el a fekete ládában az ördögök; meglássátok, üres lesz a sir, ha kibontják. Ah milyen nehéz volt megvárni a virradatot. És milyen sokáig pislogtak azok a lusta csillagok az égbolton. Azok soha se sietnek. Lassan-lassan, szinte vonakodva jött meg a reggel; eltűntek, elfoszlottak a gnómok, ázák és rossz tündérek, kibukkant a nap is, olvasztott aranynyal öntve be tékozlón a házak fedeleit (a kémények kacskaringósan füstölögtek), a réteket (a primulák, jácintok kidugták fejeiket), a hegyet, a várat, a várbeli zászlón a fehér sast (a szegény lengyelek madarát). Fényes tüzporzó-jából jutott a sírokra is. A sirok is mosolyogtak. Csak az ódon toronyban kondult meg mogorván a harang. Ez a jel. Most indulnak meg a kúriától a hivatalos személyek. Elől két muskétás katona ezüst paszomántos háromszögletcs kalapokkal, vörös hajtókáju kék frakkjaikban. Ezeknek kell utat vágni a tömeg közt. Azután négy munkás jött ásókkal."