Mikszáth Kálmán: Uj Zrinyiász

"A legújabb sürgönyök szerint az elmúlt estén egy vándor-szintársulat díszelőadást rendezett számukra, adván Jókaitól a „Szigetvári vértanukat“. Zrínyi, unokaöcscse, Alapi Gáspár társaságában, egy páholyban komolyon és figyelmesen hallgatta végig az előadást és azt jegyezte meg, hogy: ..Egy szó se igaz az egészből'." De a bizottság, melynek eljárásáról lázas türelmetlenséggel várt a közönség híreket (mert Magyarországon mindent bizottságokkal szeretnének végeztetni — ha lehetne, még a lélekzést is), vélvén hogy tekintélyével végre jobbra vagy balra lendíti a még mindig kétes „Zrínyi-ügyet“, a bizottság, mondom, még oda sem érkezett, tehát még nem is nyilatkozhatott, midőn egy távoli országból jött egy hang, nem is maga a hang, csak a szózatnak a szele — és eldönté világot rázó súlyával a dolgot egyszer mindenkorra. Egy távirat érkezett Rómából, melyet külön kiadásban közöltek a lapok:

„A Vatikán lapja: a „Piccolo“, mai számában közli a pápai enciklika vázlatos tartalmát, melyet a szent, atya a kereszténységéit küzdött, gróf Zrínyi Miklós és katonáinak Mária országában (Regnum Marianum) történt csodálatos feltámadásáról kiadott, s melyben ezen részletes feltámadás, mint a mennyei gondviselés egyik előzetes ténye fejtegettetik. Az enciklika bővebben szól arról, hogy ezen feltámadás nem teszi halhatatlanokká az illetőket, hanem csak akképen lészen értelmezendő, hogy életük fonalát ott veszik fel, ahol azt a keresztény hitért szenvedett hősi halál megszakította. Igy például ezen gróf Zrínyi Miklós most 58 éves és nem 380 éves és addig fog élni — valamint a társai is — ameddig különben élt volna. Rampolla bibornok a holnapi nap folyamán fogja az enciklikát kihirdetni.“ Wlassics miniszter elolvasván egy rendkívüli kiadásból a római sürgönyt, rögtön leült és a következő levelet irta Zrinyinek:

Méltóságos gróf ur!

Dicső hazafi!

Tekintettel elfoglaltságomra, csak most foghatok tollat, hazafias örömömet tolmácsolandó szerencsés föltámadása felett. Szivem hangosan dobog az örömtől s megnyugtató érzés tölt el, hogy már nemcsak dogmává, de teljesen valósággá lőn, hogy nem halnak meg, akik a hazának élnek, amihez most már merem hozzá tenni — és ha meghalnak, feltámadnak."