Budapest, 1907. Franklin-Társulat kiadása, 242 oldal, szövegközti rajzokkal, és egészoldalas képekkel illusztrálva, kiadói, rajzos egészvászon-kötésben, az első táblán halvány folt, a kötéstáblák tartása kissé laza, egyébként jó állapotban.
Ritka 1. kiadás!!
"Néhány pillanat multán a sziget partjára szaladt a csónak. A fiúk sietve jöttek ki belőle, s azonnal lebújtak egy bokor mögé.
— No, idáig is eljutottunk volna, — mondta Boka, s halkan, óvatosan mászni kezdett a parton. A másik kettő utána.
— Hohó — fordult vissza az elnök — a csónakot nem hagyhatjuk magára. Ha meglátják, nem tudunk elmenekülni a szigelről. A hídon őrök állanak. Te maradj a csónaknál, úgyis Csónakos a neved. És ha valaki észreveszi a csónakot, vedd a szádba az ujjadat és fütyülj akkorát, amekkorát csak tudsz. Mi majd visszarohanunk, beugrunk a csónakba és te eltaszítod a parttól.
Csónakos visszakullogott a ladikhoz és titokban annak örült, hogy talán lesz alkalma egy akkorát füttyenteni, amekkorát csak tud.. .
Boka pedig tovább ment a kis szőkével a víz mentén. Ahol a bokrok magasabbak voltak, ott felállottak, s úgy osontak tovább. Az egyik ilyen magas bokornál aztán megállottak. Itt félrehajtották a lombot. Beláttak a sziget közepére, melyen kis tisztás volt, s ekkor meglátták a vörösingesek félelmetes csapatját. Nemecseknek dobogni kezdett a szive. Közelebb simult Bokához.
— Ne félj ! — súgta fülébe az elnök.
A tisztás közepén nagy kő volt, s a kövön volt a lámpa. A lámpa körül guggoltak a vörös-ingesek. Valóban, mindnyájának vörös volt az inge. Áts Feri mellett guggolt a két Pásztor és a kisebbik Pásztor mellett valaki, akinek nem volt vörös tornainge ...
Boka érezte, amint Nemecsek reszketni kezd mellette.
— Te... — mondta Nemeesek, de csak ennyit tudott mondani — te... te...
Aztán halkan hozzátette:
— Látod?
— Látom — szólt szomorúan Boka.
A vörösingesek mellett ott guggolt Geréb. Tehát nem csalódott, mikor a dombról erre nézett. Valóban Geréb volt az, aki a lámpával járt-kelt az imént. Most kettőzött figyelemmel figyelték a vörösinges csapatot. A lámpa furcsán világította meg a sötétarcú Pásztorokat, meg a többiek vörös ingét. Mind hallgattak, csak Geréb beszélt csöndesen. Valami olyat adhatott elő, ami nagyon érdekelte a többit, mert mind feléje hajoltak s nagy figyelemmel hallgatták. Az esti nagy csöndben a két Pál-utcai fiú is hallotta Geréb szavait."