Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

"És Nemecsek boldogan engedelmeskedett mindenkinek. Olyan fiúk is vannak, akiknek öröm az: szépen engedelmeskedni. De a legtöbb fiú mégis parancsolni szeret. Ilyenek az emberek. És ezért volt természetes dolog az, hogy a grundon mindenki tiszt volt, csak éppen Nemecsek volt a közlegény.
Délután fél háromkor még senki se volt a grundon. A kalyiba előtt lópokróc volt a földön és ezen aludt édesen a tót. A tót mindig nappal aludt, mert éjszaka a farakások közt kóborolt, vagy fönn ült az egyik erődben és bámulta a holdvilágot. A gőzfűrész zúgott, a kis fékete-kémény köpködte a hófehér gőzfelhőcskéket és .az aprófa potyogott a nagy kocsiba.
Fél három után néhány perccel megcsikordult a Pál utcai kis ajtó és bejött rajta Nemecsek. Égy nagy darab kg-nyeret húzott ki a zsebéből, körülnézett, s miután látta, hogy még senki sincs Itt, csöndesen majszolni kezdte a kenyérhéjat. De előbb gondosan bereteszelte az ajtót, mert a grund törvényei közt az volt egyike a legfontosabbaknak, hogy aki bejön, tartozik maga után bereteszelni az ajtót. Aki ezt elmulasztotta, annak várfogság járt. Általában igen nagy volt a katonai fegyelem, *.
Nemecsek leült egy kőre, ette a kenyérhéjat és várta a többit. Ma nagyon érdekesnek ígérkezett a grund. A levegőben volt, hogy ma nagy dolgok fognak történni, s mi tagadás, Nemecsek e pillanatban nagyon büszke volt arra, hogy ő is tagja a grundnak, a Pál utcai fiúk híres társaságának. Hajszolta egy ideig a, kenyeret s aztán unalmában sétálni indult a farakások felé. A kis utcákban mászkált s egyszer találkozott a tót nagy fekete kutyájával."