Budapest, 1942. Singer és Wolfner, 207 oldal, Nemes Török János rajzaival, félvászon-kötésben, a lapok szélén foltokkal, egyébként, jó állapotban.
Ritka 1. kiadás!
"Ezeket az áramló víz sodorta ide a környező hegyhátak ősvadonaiból.
Dr. Curtius eközben, ahogy Joe és Machado nyomát követte, rájött, hogy miért van letarolva a kőmedence egykor talán dús növényzettel fedett sziklaoldala? Az esős évszak lezúduló víztömegei, a magukkal sodort fatörzsek kíméletlen ereje zúzta szét, semmisítette meg a völgyoldalak növényzetét vagy ötven-méteres magasságig. Egyre nehezebben jutottak előre. A fatömegek összehalmozódtak és néhol tízöles magasságot érlek el. A sziklamedence, az óriási kráterszerű mélyedés fatörzsekkel meghordott közepén túlra nem jutottak.
— Uram, nem lehet tovább menni! — jelentette Joe, aki odaküzdötte magát Dr. Curlius közelébe. — A fatorlaszok az egész sziklavölgyel elzárták! Dr. Curlius nem sokkal ezután, vizsgálatai során arra a meggyőződésre jutott, hogy a parintin-tinek segítségével felfedezte a matto grosso-i őserdők között az annyira ritka víznyelő kráterek egyikét. Égető hévvel tűzött a nap. Ry-Ke, az Erdők Ura tudta, hogy a parintin-tinek meztelen talpát nemsokára sütögetni fogják a nap melegétől áttúzesedett sziklák. A fahalmokra, az óriási fatorlaszokra nézett. Zsebében megtapintotta gyufásdobozát. Az összetorlódott fatörzseket el kell távolítania, hogy szabad lefolyást biztosítson a Teknősbéka-ág ide, ebbe a völgybe zúduló víztömegeinek. Ha megtörtént a hegyoldal felrobbantása, és a leomló sziklagörgeteg elzárta a folyómedret. Annak pedig, hogy a fatörzseket eltávolítsa, csak egy módja van, a tűz! Enyhe szellő iramlott végig a sziklakráteren. Meggyujtott egy száraz ágat.
— Déli szél! — állapította meg a füstről. Odaküzdötte magát az egyik nagy fatorlasz alá. Az odakerült gallyakat, kiszáradt fatörmeléket halomba gyűjtötte és meggyujtotta."