Mordechai Schoenfeld: Quo Vadis Izrael?

"Sok vihart kiváltó találgatások születtek azzal kapcsolatban, hogy Áriéi Sáron védelmi miniszter állítólag hazudott volna Menáchem Begin miniszterelnöknek, hogy megtévessze az előrenyomulást illetően, s így kész helyzet elé állítsa. Ennek viszont ellen mond, hogy Begin szándékai korántsem merültek ki holmi büntetőakcióban. Az izraeli kormányfő szeme előtt egy szövetség látomása lebegett: a zsidó Izrael, a muzulmán Egyiptom és a keresztény Libanon összefogása. Ehhez azonban véget kellett vetni az 1975 óta dúló libanoni polgárháborúnak. Természetes szövetségesnek a maronita keresztények, valamint azok fegyveresei, a falangisták mutatkoztak. Az izraeli hadsereg rövid úton kívánta eldönteni a hatalmi kérdést Libanonban, azzal, hogy Basil Dzsemajelt az elnöki székbe ülteti. Dzsemajelt „megválasztották", ám hivatalba már nem léphetett: 1982. szeptember 14-én a palesztinok meggyilkolták.
Rá három napra a keresztény falangisták iszonyú bosszút álltak. Két nyugat-bejrúti menekülttábor, Szabra és Satila muszlim lakói voltak az áldozatok. Az akció minden korábbinál jobban lejáratta Izraelt: a New York Timestól a Pravdáig mindenki Begin kormányát tette felelőssé a vérfürdőért, illetve azért, hogy nem akadályozták meg, hanem - lábhoz tett fegyverrel nézték végig. Sáron ekkor kapja meg a „bejrúti mészáros" jelzőt (húsz esztendővel később, 2002-ben pedig Belgiumban indul nemzetközi eljárás ellene). Menáchem Begint a hazai ellenzék ekkortól tömeggyilkosnak bélyegzi, követelik lemondását, követelik a katonák hazahozatalát. (Begint egyébként már korábban is kikezdte a sajtó. Amikor a Nobel-békedíjat átvette, feleségét, Alizát is kipellengérezték, pusztán azért, mert a fagyos Oslóba utazása előtt télikabátot merészelt magának vásárolni. „Micsoda?! - acsarkodóit a média. - Honnan? Miből? Mi szüksége Beginnének egyáltalán télikabátra?")
Tel-Aviv legnagyobb terén, a Kikár Máikéi Jiszráélen - itt gyilkolják meg később Rabint, s a teret róla nevezik el - félmillió ember tiltakozik a Sálom HáGálil ellen. A miniszterelnöki rezidencia előtt folyamatosan tüntetnek, a táblákon állandóan feltüntetik a Libanonban elesettek egyre növekvő számát."